Blog Hogy szereztem meg életem első marketinges állását?
Marketinges állás
írta:

Hogy szereztem meg életem első marketinges állását?

Sokaknak van egy-egy jó sztorija arról, hogy mikor és miért kezdték el azt, amivel ma foglalkoznak. Nem egyszer ezek nagy véletlenek miatt alakulnak úgy ahogy. De van olyan is, amikor teljesen tudatosan alakítjuk a saját javunkra a történéseket. Kívülről gyakran viszont már csak a végeredményt látjuk. Az mondjuk, hogy az illető egy adott téma szakértője. Abba viszont már nem látunk bele, hogy milyen körülmények között keveredett arra a területre valójában. Ezzel kapcsolatban a saját sztorimat írtam most meg.

Pár napja, egy este Csanády István, a Shapr3D alapítója és CEO-ja mesélte egy sörözésen, hogy a 2000-es évek végén hogy jutott hozzá teljesen ingyen egy sok százezres Apple számítógéphez. Kvázi ingyen. Főként ennek köszönhetően indult el az iOS fejlesztői karrierje, gyorsan a Ustreamben találta magát, majd a LogMeIn-ben, most pedig az egyik legjobb startupot csináljuk közösen.

Egy barátjával egyetemistaként kitalálták, hogy ők márpedig iOS fejlesztők akarnak lenni. Pénzük viszont nem volt. Bementek az akkori talán egyetlen hazai Apple viszonteladóhoz (XMS), hogy utánajárjanak a dolognak. Megpróbáltak szerezni valamilyen gépet. 5 perc múlva a kezükben volt egy sok százezret érő gép. És még fizetniük se kellett érte.

A céget az a Horváth András (handras) vezette, akit itthon a mai napig az egyik legelismertebb hazai Apple szakértő. A gépért cserébe annyit kért a srácoktól, hogy blogoljanak arról, hogy “ők márpedig iOS fejlesztők”.

Nem is hittem a fülemnek. Mondom valaki csak úgy a kezetekbe nyomott egy több százezret érő gépet? Csak úgy? Két dolog jutott eszembe:

  • Mekkora forma lehet ez a handras?
  • Ennyi, menni kell előre, akarni és a szerencse / lehetőség megtalálja az embert.

Ekkor jött a felismerés: nekem is van hasonló történetem arról, hogyan szereztem meg életem egyik első marketinges munkáját. Meg annak köszönhetően a másodikat is. És ezek indítottak el azon a pályán, ahol most vagyok.

Ahogy kutakodtam, rájöttem, hogy erről a sztoriról még egy prezentációt is csináltam. Valahogy már anno sejthettem, hogy egyszer erre még szükség lesz.

Marketinges állás fél nap alatt

2012. márciusában még bőven egyetemista voltam. Kisebb-nagyobb projekteken már dolgoztam, de főleg üzleti és sport területeken. Az online marketing valamelyest távol volt a látókörömtől, jóllehet design-nal és webfejlesztéssel már 2004 óta foglalkoztam.

Egyik nap étterembe mentünk Kittivel (aki azóta a feleségem is) az Étteremhét nevű rendezvény keretében. Felhasználói értékelések és több egyéb szempont alapján az akkori Zsindelyes Étterem nevű helyre mentünk.

Egészen pontosan 3 helyet néztünk ki (Princessin, Zsindelyes, Peppers), de a 27-ei napra már csak 1-ben volt végül hely. Így adtuk le a foglalást a Zsindelyesbe.

Megjött a visszaigazolás is. Március 27-én irány az étterem, király.

zsindelyes-visszaigazolas

Elmentünk. Az étel finom volt. A pincér normális. Az étkezés végén pedig kaptunk egy kérdőívet, hogy értékeljük az éttermet. Ha megadtad az email címed, akkor részt vehettél egy sorsolásban.

Kitti ki is töltötte, bedobtuk a dobozba, aztán ahogy általában lenni szokott: nem történt semmi. Nem jött értesítő. Nyilván nem nyertünk. Sebaj.

A névváltoztatás

Aztán pár héttel később jött egy csúnyácskán formázott email az étteremtől.

A lényeg egyszerű: nevet fognak változtatni, és aki a legjobbat javasolja az jutalmul kap egy vacsorát.

zsindelyes-nevvaltoztatas

Kitti továbbította ezt az üzenetet április 16. késő este, amit azon nyomban archiváltam is. Gondoltam, hogy ez megint olyan marketing akció lesz, mint a múltkori. Jelentkezel, bedobod az infot, majd soha többet nem hallasz felőlük. Erősen one-sided offer, minimális upside-al az én oldalamon. Kösz, inkább skippelem.

Következő nap bementem reggel 8-ra az egyetemre, és egy borzalmasan unalmas előadáson találtam magam. De annyira, hogy már 8:20-ra végigolvastam minden emailt és cikket, amit akartam. Ekkor jutott eszembe, hogy elő kéne szedni az előző nap esti emailt és írni rá valami vicces nevet. Csak úgy poénból.

Újraolvastam az emailt és egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennem.

  • Miért akarnak nevet változtatni?
  • Újra akarják pozícionálni?
  • Ki lesz az új célcsoport?
  • Változik az étlap és itallap is?
  • Miért most? Miért nem ők maguk találják ki?

Lényeges infok nem derültek ki az emailből. Ezek nélkül egy jó marketinges pedig nehezen tud dolgozni. Sőt, leginkább nem fog, hanem visszadobja a feladatot és több inputot kér előbb.

Gondoltam:

Milyen vicces lenne eladni magam szakértőnek a témában és megírni ezt a fenti véleményem. Így is tettem. Küldtem egy emailt az összes kérdésemmel.

A válaszemail

Leírtam a fő kérdéseimet és április 17-én 8:34-kor útnak is eresztettem.

nevvaltoztatas

Az emailt ráadásul úgy írtam alá, hogy

Papp Gábor, marketing manager & new media expert

Ha már pozícionálás, akkor ez mennyivel jobban hangzott, minthogy Papp Gábor, egyetemi hallgató. Emellett a biztonság kedvéért a telefonszámomat is megadtam az aláírás alján. (A képen ez nem látszik.)

Azon kívül, hogy jól szórakoztam ezen, túl sokat nem vártam a dologtól. De itt kezdtek el felgyorsulni az események.

A telefonhívás

Alig 3 órával később 11:13-kor csörgött a telefonom. Az étterem tulajdonosa hívott. Egy személyes találkozót akart velem, mert a 300 válaszemailből én voltam az egyetlen, aki feltette ezeket a fontos kérdéseket és nem csak egy random nevet küldött, hogy legyen “Kisgömböc” vagy épp “Pálinkás étterem”.

Külön kiemelte:

Láttam, hogy emellett marketing szakember is.

Itt már éreztem, hogy ez több mint poén, de azért csavartam még egyet a dolgon. Klasszikus kereslet-kínálat összefüggés alapján jeleztem neki, hogy örülök a megkeresésnek, de:

Én most nagyon elfoglalt vagyok. 2 vagy 3 hét múlva érek csak rá.

A szűkített kínálat gyakran segít módosítani a keresletet vagy akár növeli a price point-ot is. Jelezte, hogy neki ennél sürgősebb a dolog. Szeretne már aznap találkozni.

Mondtam, hogy kérek 1,5 órát és ha tudom, akkor átszervezem a napot. Nyilván az egész délutánom üres volt, de kellett ennyi idő ahhoz, hogy visszarohanjak a kollégiumba, leüljek a Photoshop elé és gyorsan gyártsak egy névjegykártyát. 20 perc alatt kész is voltam.

Papp Gábor marketing szakember

Elszaladtam a nyomdába és kinyomtattam 4 darabot. Igazából 1-re volt csak szükség, de tudtam, hogy amikor előveszed a névjegykártyatartódat és látszik, hogy van benne pár darab, az nagyobb hitelességet ad annak, hogy “vagy valaki”.

Régen legalábbis ez volt a helyzet. Ma már nincs névjegykártyám. Aki szeretne valamit az tudja, hogy kin keresztül vagy direktben emailen hol tud elérni.

Sőt, van egy nagyon érdekes japán szokás, amit Hanula Tibortól hallottam. Sok egyéb mellett ő volt a fejlesztője a Bugatti Veyron motorjának is. Ő mesélte, hogy Japánban minél ismertebb valaki, annál kevesebb info van a névjegykártyáján. Hisz őt a névjegye nélkül is ismerik. Sőt, a vezetőknek sok helyen nincs is névjegye. Így ha elmész külföldiként egy japán ügyfélhez és a kezébe nyomod a névjegyed, ami tele van infoval, akkor automatikusan 3-4 szinttel lejjebb sorolod magad a hierarchiában. Nem butaság.

A sztori szempontjából annyi volt a lényeg, hogy amint kézben volt a 4 kinyomtatott névjegy, visszahívtam a tulajt. Mondtam, hogy “sikerült megoldani, hogy este találkozzunk.”

A találkozó

Este 7-kor találkoztunk az étteremben. Megérkeztem, adtam egy névjegyet a biztonság kedvéért. Látszott, hogy értékelte.

Ezt te tervezted? Tök menő.

A trükk bejött.

30 percet beszélgettünk, majd a végén felkért, hogy legyek az étterem marketingese.

Kértem egy nap gondolkodási időt. Majd igent mondtam. 3 hónapot dolgoztunk együtt, ami alatt nagyon sokat tanultam. És méltatlanul kevés pénzt kerestem. Mikor utólag kiszámoltam, akkor rájöttem, hogy a Mekiben dolgozva is többet kerestem volna mint itt. Ettől függetlenül megérte végigcsinálni.

Pár hónap múlva ez a sztori ugyanis sok mindent megváltoztatott.

Újabb munka

2012. június 4-én Hild Imre és Szilágyi Dávid ajánlására hivatalos voltam egy eseményre, amiről nem sokat tudtam. Azt mondták, hogy kifejezetten jó program. Sok érdekes és hasonló gondolkodású emberrel lehet ott találkozni.

Az eseményt úgy hívták: First Monday.

Megérkeztem, beszélgettem emberekkel, majd bemutattak a szervezőnek. Mondta, hogy üljünk le és beszélgessünk kicsit.

Péter: Szia, Záboji Péter vagyok. Mesélj magadról, mivel foglalkozol?

Én: Marketinges vagyok.

Péter: Oh igen, Imre mesélte, hogy van egy jó sztorid. Hogy szól?

Én: Az egész úgy kezdődött, hogy... …így szereztem meg életem első marketinges állását.

Péter: OK, akarsz nekem dolgozni? Ha igen, holnap reggel kezdesz is.

Nem vicc, tényleg így volt. Konkrétan 4 nap múlva (június 8-án) már a munkák és hozzáférések átvételét intéztük az elődömmel, Ősze Marcival.

zaboji

A többi innentől kezdve már talán jobban ismert, mint ez a sztori. Elkezdtem dolgozni Péterrel, aki az egyik legnagyobb hatású mentorom volt az elmúlt években.

Lehet, hogy az étteremmarketinges kaland nélkül is találkoztunk volna. De az biztos, hogy a sztori sokat segített abban, hogy azonnal megértse és meglássa, hogy milyen a mentalitásom. És neki pont ilyen emberre volt szüksége.

Ami fontos, és ezt még soha nem mondtam el sehol, pedig illett volna. Nem csak Péternek tartozom köszönettel, hanem Viktornak, az étterem tulajának is. Mind a ketten egy 20-30 perces beszélgetés után egyből lehetőséget adtak nekem.  Ez szerintem komoly eredmény. Nekik és nekem is.

Mint ahogy annak idején handras megadta a lehetőséget Istvánnak is, hogy iOS fejlesztő legyen.

Az látni kell, hogy ezeknek a sztoriknak mindig két oldala van:

  • Kell hozzá egy ember, aki hajlandó adni és segíteni. Van, hogy pénzt, de van hogy csak a lehetőséget.
  • És kell az, aki megtesz mindent azért, hogy ezeket a lehetőségeket megkapja.

Ha szerencsés vagy, akkor előbb utóbb olyanná válhatsz, aki nem csak szalad a lehetőségek után, hanem biztosítani is tud ilyeneket.

Amikor már te adsz

A legutóbb például Őri István, a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetségétől (RIROSz) írt rám. Ők egy non-profit (civil) szervezet, akik fontos munkát látnak el, szűkös erőforrásból. Annyit kért, hogyha tudok, akkor segítsek nekik pro bono SEO és online marketing téren. Nem találkoztunk soha, de értékeltem az őszinteségét és a proaktivitását.

pro-bono-rirosz

42 perc múlva ezt válaszoltam neki.

rirosz-segitseg-seo

Ehhez is két oldal kellett.

  1. Aki utánament a lehetőségnek.
  2. A másik pedig, aki biztosította azt.

És igen, van olyan is, hogy rövid idő leforgása alatt megváltoznak a szerepek. Egyszer kérsz, utána lehet, hogy te fogsz adni.

Egy biztos, ha szeretnétek előre lépni akár online marketing téren, akár más téren, akkor van egy jó tanácsom:

Igyekezzetek tenni azért, hogy a lehetőségek “megtaláljanak” titeket is. Megéri.

 


Hozzászolások

Moderáld magad – vagy mi fogunk. :)
Na jó, nem fogunk, szóval csak ésszel!