Blog 2020 számokban és a terveim 2021-re
Írta:

2020 számokban és a terveim 2021-re

Az évtervezés egy fontos része sokak életének. Nekem legalábbis az egyik legjobb viszonyítási pont, hogy lássam és érezzem merre tartanak a dolgok. Segít megtervezni a jövőt, és egyben értékelni a múltat. 2020-ra is nagy tervekkel vágtam neki. Aztán az idei év sok téren teljesen másként alakult. Márciusban beütött itthon is a Covid, aztán csak néztük hogyan áll feje tetejére a világ. Az év során sokat gondolkodtam azon, hogy amikor ilyen előre nem látható események jönnek szembe, akkor van-e értelme egyáltalán tervezni. Aztán rájöttem, hogy pont az ilyen “outlier” elemek miatt van még több értelme előre gondolkodni. Meg utólag értékelni mekkora “course correction”-re volt szükség. Plusz emiatt is olyan rendszereket építeni már előre és tudatosan, amik válságállóak vagy akár passzívan is segíteni tudják az életedet. A 2020-as év ugyanakkor sok olyan dolgot a felszínre hozott, amiről méltatlanul kevesen és keveset beszélnek. A nehézségek ellenére sok helyről csak a pozitivitás folyt, ami sok szempontból inkább káros mint hasznos. Erre is ki fogok térni ebben az értékelőben.

Az évtervező posztjaim 2016 óta publikusan elérhetőek. Ha érdekelnek a korábbi évek értékelői és tervezői, akkor érdemes sorban elolvasni őket. Érdekes életutat és fejlődést, alakulást mutatnak be.

  1. 2016-os évértékelő: https://thepitch.hu/2016-szamokban-es-tervek-2017-re/
  2. 2017-es évértékelő: https://thepitch.hu/2017-szamokban-es-a-terveim-2018-ra/
  3. 2018-as évértékelő: https://thepitch.hu/2018-szamokban-es-tervek-2019-re/
  4. 2019-es évértékelő: https://thepitch.hu/2019-szamokban-es-a-terveim-2020-ra/

De nézzük meg most a 2020-as értékelőt és a 2021-es tervezést.

Magát a tervezést továbbra is ebben a 4 kategóriában végzem:

  1. Munka
  2. Szakmai kihívások
  3. Magánélet
  4. Egészség, mozgás

Lehet másként bontani, de nekem ez így bevált. A négy fő kategória szépen lefedi az élet legfontosabb területeit. Ami érdekesség, hogy míg korábban nagyon sok volt a szám ezekben az értékelőkben, most inkább az érzések és tapasztalatok dominálnak majd.

2020-as év értékelése

Munka (7/10)

Január és február nagyon szép alakult. Majd jött március 13. és…

Nálunk igazából sok minden nem változott. Pontosabban nagyon sok elem átalakult, de a munka ment tovább.

A csapat egyik napról a másikra hazaköltözött és az irodát felváltotta a home office. A rendszerek és folyamatok már eredendően úgy lettek felépítve, hogy ezt támogatta, tehát tényleg úgy ment ahogy írtam. Fogtuk a laptopot, hazamentünk. És sokan 5-6 hónapig vissza se jöttek az irodába. De mindenki tudta mi a dolga.

Ez a része egy furcsa és érdekes átalakulás is volt. Többször beszélgettünk arról ki hogy éli meg, ki mit csinál? Mire használja a felszabadult időt?

Voltak akik nagyon örültek, hogy nem kell utazni, lehet hatékonyan, meetingek nélkül és fókuszáltan dolgozni.

Én nem tartoztam közéjük. 2 kisgyerekkel (2 és 4 éves) szorultunk be a négy fal közé, mert az óvoda és bölcsőde bezárt. Reggel kelés, öltözés, reggeli, játék, tízórai, ebéd készítés, ebéd, délutáni altatás, ébredés, játék, uzsonna, játék, vacsora, fürdetés, altatás. És el is ment a napod. Dolgozni meg… Gyakorlatilag esélytelen voltál. A kisgyerekek nem tudnak maguknak még programot csinálni, és átmenetileg segít, hogy 1-1,5 órára mesét néznek ha épp valami fontos és fókuszált dolgod van, de heteken és hónapokon keresztül ezt nem teheted meg velük. Így március-májusban gyakorlatilag az őrület és káosz valamint a teljes mentális kiégés határán egyensúlyoztunk. Vagy én dolgoztam, vagy a feleségem Kitti. Egyszerre ketten soha nem tudtunk. De amikor dolgoztunk, az se az elmélyült fókusz munka volt. Embert próbáló volt ép ésszel végigcsinálni ezt az időszakot. Itt pedig elképesztően nagy szakadék alakult ki, főleg azok között akik gyerekkel és akik gyerek nélkül futottak bele az egész helyzetbe.

Erről bővebben írtam is még áprilisban egy cikket.

A neten nagyon sok bölcs és okos gondolatot lehetett ebben az időben olvasni arról ki hogy küzd a helyzettel. De legalább ennyi fura megnyilvánulás is volt, amiknél látszott hogy fogalmuk sincs egyeseknek, hogy mások min mennek keresztül.

Ha online téren dolgoztál, akkor 2020 egy rakéta év lehetett neked. Ha nincs gyereked és napi 24 órát tudtál végre meeting és utazás nélkül tölteni, akkor ezt emeld négyzetre. De ha elvesztetted a munkád, gyerekek maradtak a nyakadon, lassan elfogyott a megtakarításod, akkor meg csak néztél, hogy ezek miről beszélnek itt, hogy “lehetőség”, meg “motiváció”, meg hogy “tanulj új dolgokat”, hisz te épp túlélni próbálsz. Nem önmegvalósítani. Ezen a téren a közösségi média pedig szerintem mérhetetlen károkat okozott a 2020-as évben. Mert a társas kapcsolatok hiányában ez maradt a legfőbb és majdhogynem egyetlen kapcsolatunk a külvilággal. Onnan meg torz és fals kép jött vissza sokaktól, mert csak a szépet és jót próbálták sokan eladni. Ezzel még mélyebbre taszítva azokat, akik szenvedtek. De erről majd kicsit később, most vissza a munka részhez.

Munka téren nálunk az jó hír volt, hogy nem a túlélésért küzdöttünk. De nem is az önmegvalósítás volt a fő csapásirány.

A cél az volt, hogy “hozzuk le az évet”.

Ezt pedig maradéktalanul teljesítettük. Mint a bokszoló a ringben, aki kap egy pofont, de nem fog padlót, hanem kimozogja. Megoldottuk, hogy senkit ne kelljen elbocsájtani. Megoldottuk, hogy a fizetését mindenki időre és maradéktalanul megkapja, még akkor is, amikor több ügyfél is bedobta a törülközőt. (Ez hatalmas szó, mert láttam hogy mi söpört végig az iparágon.) Megoldottuk a home officet. Megoldottuk a belső és külső kommunikációt. Igazából megoldottunk mindent. De azt látom, hogy menet közben azért bőven értek károk is minket.

Nem tartom hatalmas jósnak magam, de néhány dolgot azért tisztábban látok mint évekkel ezelőtt. Ez egyrészt tapasztalattal jön, másrészt pedig a megváltozott élethelyzetből. 5-6 évvel ezelőtt amikor igazából ketten csak egymásért feleltünk a feleségemmel, akkor könnyű volt “nagyszájúnak” tűnni, hogy a “home office király”, “akkor és onnan dolgozom amikor akarok”, a “válságban a lehetőséget kell meglátni és nem a problémákat” és hasonlók. Aztán jön egy Covid, jönnek a gyerekek és a teljes felállás megváltozik.

Nekünk inkább volt káosz és rémálom a március utáni időszak, mint egy diadalmenet. Míg mások azt mondták, hogy a home office mennyire jó, mi igazából gyűlöltük. Persze nem a home officet hanem a tehetetlenséget, a zajt, a frusztrációt, hogy nem tudsz dolgozni, hogy nem tudsz haladni. És hogy magunkra maradtunk. Nem segített rajtunk senki. Nem segít a szakma, nem segített az állam. De konkrétan semennyire. Mi megoldottuk, mert szerencsések vagyunk. De sok százezren ott álltak magukra hagyva, az út szélén. Pedig anno nem erről volt szó.

És erről nagyon sokat beszélgettem azokkal, akik menet közben főként gyerek nélkül voltak otthon, hogy sok téren mennyire kivirágoztak (mármint azok akik nem veszítették el a munkájukat és hatékonyan tudták online és otthonról tolni a munkát). Viszont ahogy teltek a hónapok, azt láttam, hogy egyre több mellékhatása jelent meg a home officenak náluk is. És ezeket néha ők még nem is látták magukon. De előbb-utóbb jönni fognak ezek a hatások.

Pár nap és pár hét otthon még menő. Több hónap otthon, és csak a munka van? Hát, sokan még nem látják magukon, de ez egy így vegytisztán nem lesz egy működő modell.

Irodára szükség van. Meg a home officera is. De leginkább a rugalmasságra.

Merthogy az emberek nem otthonról akarnak dolgozni. Hanem onnan és ott ahol kényelmes és komfortos.

És van amikor ezt a home office tudja legjobban biztosítani. De hosszú távon a “csak home office” szerintem a többség számára zsákutca. Nem azért, mert ne tudnál dolgozni ott éveken keresztül is akár. Hanem mert mentálisan és szociálisan megőrülsz és kiégsz. Mi ezért is döntöttünk úgy, hogy amint lehetőség van rá, egyből megyünk vissza az irodába. És a mottó az, hogy:

“Office first. De bármikor lehet home office-ba menni.”

És sok üzleti döntést ügynökségi oldalon is erre a vonalra vezettünk fel végül. De erről majd kicsit később részletesen.

Ügynökség

Januártól remekül alakult minden. Majd márciusban jött a felfordulás. Ahogy fent írtam, ezt relatív jól és szerencsésen vészeltük át. Egyik jó hír volt, hogy az éves irodabérletünk pont máricus 31-el járt le és még épp nem írtuk alá az újat. Így gyakorlatilag két hétnyi irodabérletet buktunk el. Ez nem is szerencse már, hanem óriási mák. Nem egy olyan cégről tudok akik nem jártak 8-10 hónapja az irodában, de százezreket vagy milliókat kénytelenek még mindig fizetni.

Tavaly azt írtam, hogy:

Szerintem ma Magyarországon a The Pitch-nél a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó SEO tudás.

Ha lehet ilyet mondani, akkor szerintem 2020-ra és 2021-re itt még többet fejlődtünk. A csapat egyben maradt, ráadásul az ország szerintem top5 senior SEO-sa közül csatlakozott is hozzánk egy ember tavasszal. Őt is Gábornak hívják. Véletlen? Aligha.

Mint ügynökség azt kell mondjam, hogy jó úton haladunk, jó emberekkel és nagyon jó ügyfelekkel dolgozunk együtt. 2020-ban migráltuk az ország legnagyobb gazdasági portálját, rendberaktunk és SEO-ban piacvezetővé tettünk ismert webshopokat, egészségügyi szolgáltatókat, képzést tartottunk ismert üzleti és gazdasági magazinoknál. Igazából csináljuk azt, amit egy stabil specializált ügynökségnek tennie kell.

De ez már nem volt ennyire kikövezett és egyértelmű néhány “nem ügynökségi” területen.

Digital Cube

2019-ben csináltuk meg Bay Áronnal és Geiger Tomival a legnagyobb hazai Analitika, PPC és SEO konferenciát, a Digital Cube-ot.

Jól sikerült, és terveztük hogy 2020-ban is megcsináljuk újra. A májusi időpontot viszont a Covid elmosta. Jött az újratervezés.

Átettük őszre és reménykedtünk benne, hogy a második hullám és a bezárások nem húzzák keresztbe a számításokat. Ugyanis mi mindenképp fizikai eseményt akartunk. Az okokról sokat tudnék mesélni, de a lényeg az, hogy én szentül hiszek a fizikai események elsődlegességében. A csak online (online only) események szerintem zsákutcát jelentenek közösségi oldalról. Szakmai oldalról lehetnek jók vagy épp átlagon felüliek. De az ilyen konferenciák valódi értékét nem kizárólag az elhangzott előadások szakmai tartalmai adják.

Ősszel sikerült az eseményt a legszigorúbb felkészültség mellett megtartani. És jól is sikerült.

A résztvevők döntő többsége nagyon jó érezte magát.

Ez volt a 2019-es konferencia értékelése.

Ez pedig a 2020-as.

Gyakorlatilag sikerült ugyanazt a szintet hozni, mint tavaly, vagy még egy kicsit jobbat is. Ez egy ilyen nagyon fura évben egyrészt nem meglepő, mert sokan ki voltak éhezve arra, hogy élőben, fizikailag is találkozzanak a másikkal. Másrészt meg nagyon nehéz minden évben magas színvonalat hozni egy konferencián.

Az biztos, hogy én elégedetten mentem haza.

Menet közben sok kérdés jött, hogy miért nem készült felvétel az eseményről, nem gondolkodunk-e hibrid eseményben és hasonlók. Azt még nem látjuk, hogy 2021 mit hoz. De én azt igen, hogy az online események sajnos nem érnek a fizikai események nyomába sem előadói és résztvevői oldalról sajnos. Ezt több esetben is tapasztaltam 2020-ban. Erről is lesz szó még később.

SEO Meetup

Teljes bukta vagy nem is tudom hogy kéne ezt megfogalmazni. Terveztünk sok eseményt, februrárban meg is volt az első, jól sikerült. Majd március után egyet se tartottunk. Az időnket és energiánkat inkább máshova csoportosítottuk.

Ha újra vissza lehet térni biztonságosan a fizikai térbe, akkor biztosan folytatjuk. Hogy 2021-ben lesz-e online formában SEO Meetup azt még nem tudom. 1-2 eseményre lehet számítani azért, de nagyon nagy tételben nem tartom valószínűnek.

Ha itt csatlakozol a csoporthoz, akkor nem fogsz lemaradni róla, ha meghirdetjük a következőt.

Új képzések

2020-ban is készültek új képzések. Most már összesen 27 online képzés érhető el a The Pitch kinálatában.

Fogjuk majd ezeket is bővíteni 2021-ben, illetve cél, hogy minden korábbi képzést újra végigcsinálok idén és mindent frissíteni fogok. Ezeket persze csinálgatom mindig év közben, plusz amikor érkezik egy-egy kérdés / igény, akkor ezeket ki is egészítem. De most nulláról át akarok menni az összes anyagon majd újra.

Ez azért is jó, mert azért 2020-ban megléptük azt, hogy végre a képzések elérése is modern köntöst kapott. Felhasználónévvel és jelszóval ellátott képzési felületen lehet minden anyagot elérni, szerintem kiváló support is van ezekhez (hisz én csinálom őket :D), szóval megéri beruházni ezekre.

Blog

2019-ben 50 cikk jelent meg a blogon. 2020-ban 28 darab. Írni pedig volt és lett volna miről. De 2020-ban főleg a kezdeti bezártság időszakában inkább a túlélésért küzdöttem mentálisan mintsem cikkeket lett volna kedvem írni.

Pontosabban kedvem volt. Csak időm nem. Remélhetőleg 2021-ben több időm lesz cikkeket írni.

A blog olvasottsága tovább nő. A növekedést főként még mindig az organikus forgalom hajtja. De egyre többen vannak fent a hírlevél listán is.

A blogot 2020-ban közel 400 ezren olvasták. Egészen pontosan 800 ezer felett volt az oldalletöltések száma, ebből 581 ezer a unique pageview.

A “userek” száma pedig 389 ezer volt.

A közösségi média felületeken csak nagyon moderáltan (vagy inkább semennyire nem) használom. Fizetett hirdetést se haszálunk, konkrétan nullát költünk a posztok népszerűsítésére, ami meglepőnek tűnhet egy szakmához értőtől. De tudatos stratégia van mögötte.

Saját projektek

Amikor beütött az első hullám és látható volt, hogy itt akár komoly gondok is lehetnek, akkor nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen projektekkel érdemes hosszú távon foglalkozni. És sok olyan projektet dolgoztunk ki, amik a jövő érdekes cégei, vállalkozásai lehetnek. Sokan nyitottak webshopot ebben az időszakban, vagy kezdtek el valami ehhez hasonló online dolgot. Mi kicsit konzervatívabbak voltunk ezen a téren és nem ugrottunk fejest semmibe felelőtlenül. De több olyan projekt is születőben van, amikről 2020-ban még nem tudok sokat mondani, de egy év múlva szerintem már akár láthatóak is lesznek a piacon. Ezeknél a cél ugyanis nem a “következő 1 évben legyen valami bevételünk” volt, hanem stabil, önállóan működő, 5-10 éves távlatú projektekről van szó. Amiknél a SEO mint marketingcsatorna nyilván egy fontos elem lesz. Az se kizárt, hogy már találkoztál te is azokkal a projektekkel, amiken dolgozunk, csak nem tudtad, hogy hozzánk köthetőek. De ami késik nem múlik.

Szakmai kihívás (7/10)

Na most kihívás volt az évben, de szakmailag nem pont azok, amikre alapból számított az ember.

Szakmai konferenciák

Volt 3 nagy terv is idénre szakmai konferenciák terén. Ebből 1 valósult meg az eredeti terveknek megfelelően. Kettőt elmosott a Covid.

Februárban még eljutottam Pozsonyba a SEO Zraz (Közép-Kelet Európa legnagyobb SEO konferenciája) eseményre, de utána pár héttel minden megváltozott.

A SEO Zraz egyébként egy meglepően jó 1 napos esemény volt, ahol én is előadtam, olyanok mellett mint a Yoast CEO-ja, a Content King egyik vezetője, egy ex-Google engineer vagy a legismertebb régiós SEO szakértők. Erre az előadásra tényleg sokat készültem és meg is lett az eredménye. A leghasznosabb és legjobb előadás díját is sikerült megszerezni.

Ezek alapján már nagyon vártam a tavaszt, amikor is előadtam volna Brightonban (BrighthonSEO, UK) és Portorose-ban (inOrbit, Szlovénia). Végül mind a kettőt online tartották meg. De más módszerrel. Brightonba előre kellett felvenni a videókat / előadásokat, vágva, slideokkal együtt, míg az inOrbit esetében élő streamen ment minden. Utóbbi sokkal stresszesebb és feszesebb volt, technikailag nagyon kellett mindenre is figyelni, ezért kevésbé tetszett az a típusú lebonyolítás.

Egy biztos: akármennyire is erőlködünk, az online konferenciák meg sem közelítik a fizikai eseményeket. Résztvevői és előadói oldalról sem.

Biztos vannak, akik mostantól az online eseményre esküsznek, hogy ez a jövő. De én nem ezt a tábort erősítem. A hibrid esemény még elfogadható alternatíva, de a kizárólag online események szerintem sokkal, de sokkal rosszabbak mint a fizikaiak. Én se előadóként, se résztvevőként nem járok szívesen ilyenekre.

Ennek ellenére látom és értem hogy ezek kellenek. De amint visszaáll az élet egy rendesebb kerékvágásba, szerintem sokan fognak visszatérni a fizikai eseményekhez.

A Brighton SEO előadásom is jól sikerült, jók voltak a visszajelzések. Plusz utána én moderáltam a tech SEO panelt is és egy panelen részt is vettem. Legalább ezeknél visszaköszönt az élő események sok előnye. Láttál arcokat, kötetlenül beszélgettünk előtte és utána. Közte meg szakmáztunk.

Jó volt annyira, mint az élő esemény? Fuh, nagyon nem. Megérte előadni? Igen.

Ugyanezt a szlovén eseményről már nem tudtam elmondani. Lehet sokan nem tudják, de az inOrbit a legnagyobb európai marketinges konferencia B2B, ecommerce és digital marketing téren. Adja magát, hogy jó legyen. De valahogy mégse volt az. Ez szerintem a részben a streamnek is köszönhető, ami indokolatlan terhet és stresszt tesz az emberekre. Ha egy eseménynél nem indokolt, hogy “real time” legyen közvetítve, akkor a stream nálam az overkill kategória. Annyi minden el tud romlani, hogy el is fog. Amikor szervezőként vagy résztvevőként azon kell agyalnod és izgulnod, hogy “csak technikailag legyen minden rendben”, akkor eleve rossz modellben mozogsz.

Tanulság: ami mind a két eseménynél hiányzott az maga a rituálé, hogy utazol, új helyet és embereket ismersz meg. Eszel, iszol, beszélgetsz. Új élményekkel gazdagodsz, rácsodálkozol a világra, meg persze csalódsz dolgokban. De közben 1-2 nap alatt akár 2-3 hónapra előre is feltöltődsz. Nah most ezekből semmi nem lett. És emiatt is mondom azt, hogy a csak online események hosszú távon nem jelentenek megoldást. Főleg egy Coviddal sújtott időszakban.

Egyszerűen nem tudják hozni azt az élményt, amit a fizikai események. Hiába olcsóbb, hiába érsz el több embert. Nem ugyanolyan. És nem lesz elég jó.

Bátor Tábor SEO + Effie

Évek óta elkötelezett támogatója vagyok a Bátor Tábornak. Főként az adó 1% kampányon dolgoztam sokat. A kampány során évről évre sikerül “adó 1%” kifejezésekre még a NAV és az adó 1%-ra specializált gyűjtőoldalakat is megelőzni.

Ami örömteli, hogy 2020-ban ezt külön el is ismerték. A Bátor Tábor tavalyi adó 1% kampányát bronz EFFIE díjjal jutalmazták. A projekt SEO-ját pedig mi csináltuk! Így mi is megszereztük első EFFIE díjunkat.

Hogy ez miért is olyan nagy szó? Mármint nem az Effie, hanem a teljesítmény ami mögötte van? Mert az évről évre durván és sajnos drasztikusan csökkenő adó 1% felajánló piacon a Bátor Tábor folyamtosan növeli a felajánlóinak a számát és a felajánlott összeg is növekszik. És stabilan a top3-top5 alapítvány között szerepel évek óta ilyen téren. Ennek persze csak kis szelete, hogy az oldal SEO-ban az első helyen van adó 1%-os kifejezésekre a felajánlási időszakban és hajrában, de mégis szerves része. Borzasztó nehéz becsülni, hogy mennyi összeget jelenthet a SEO hatása a gyűjtött összegben, de az biztos, hogy több milliós tételről van szó.

Én az a típus vagyok, akik szívesen segít pro bono, tehát ellenszolgáltatás nélkül jó ügyeket. De amikor látod, hogy ennek ráadásul komoly haszna is van, akkor az még jobb érzéssel tölt el. Mert tudom, hogy a BT esetében az összeg jó helyre megy, mert etikusan és felelősségteljesen használják fel.

Titkos projekt = Exact Match

Még a tavalyi évérteklőben írtam, hogy dolgozunk egy titkos projekten. Én már akkor tudtam azt, amit sokan még most se tudnak. Társalapítóként beszálltam egy fizetett hirdetésekkel (PPC) foglalkozó cégbe.

Érted, a SEO szakértő PPC-vel kezd foglalkozni. Ha nem volt elég kaotikus 2020, akkor most már remélem az.

A helyzet ennél sokkal egyszerűbb. Még 2019 végén egy szakmai eseményen (ugye megintcsak fizikai eseményen!) beszélgettem Bay Áronnal arról, hogy ott akarja hagyni azt az ügynökséget, ahol dolgozott és sajátba akar kezdeni. Ha nem megyek el arra az eseményre, nem iszunk meg sört közösen, akkor most ebből a projektből lehet nem lett volna semmi. De a beszélgetés hatására összeraktunk egy tervet 2020. januárban és 3-an (Bay Áron, Papp Gábor és Sepsey Barna) megalapítottuk az Exact Match-et (exactmatch.hu), ami analitikával és PPC-vel foglalkozik (Google Ads, Facebook Ads, Youtube Ads, Linkedin Ads).

Megijedni nem kell. Nem fogok átevezni a sötét oldalra 😀 és maradok a SEO-nál. De ez a lehetőség jól jött igazából mindenkinek. A The Pitchnél felépített ügynökségi folyamatok nagy része könnyen és jól átültethető az Exact Matchbe. Áron szakmai vezetésével pedig erre kell felhúzni a mindennapi munkát. Szakmailag is sokat profitál a két oldal egyébként. Nagyon sok olyan cég és szakmai terület van, ahol a fizetett hirdetések és a SEO kapcsolata nagyon szoros. Ezért a közeljövőben több olyan cikket is fogok írni a The Pitchre és Áron az Exact Match blogjára, ami ezekről a kapcsolódásokról és szinergiákról szól. Nem mellesleg az eddigi is erős analitikai hátterünk még tovább javul azzal, hogy több projekten is közösen dolgozunk majd Áronnal.

Ja és mikor sikerült az egészbe belevágni? Természetesen 2020. március elején, konkrétan két héttel azelőtt, hogy az egész világ a feje tetejére állt. Lehetett volna jobbkor is időzíteni, de mind a PPC, mind a SEO igazából nyertese volt a jelenlegi helyzetnek. Ráadásul ezek a területek klasszikusan a válságokból való kilábalások húzóágazatai is. Vagyis minden rosszban van valami jó. A kezdeti időszakban nyilván nem így gondoltuk, mert akkor fizetett hirdetésekre épülő céget alapítani, amikor mindenki berántja a kéziféket az összes büdzsére, az nem egy könnyű történet. Bevételed nincs, de költésged igen. Aztán nézed, hogy most már indulásnál rád ég a ház vagy valahogy kihúzzuk a dolgot. De megoldottuk és 2021-re már széles mosollyal futunk már rá.

Titkos projekt #2 = saját iroda

Egy évvel ezelőtt még nem sejtettem, hogy lesz egy másik titkos projektünk is. Mert konkrétan még mi sem tudtuk. Azzal, hogy megszűnt márciusban az irodabérletünk és láttuk a home office előnyei mellett a rengeteg hátrányát is, sokat gondolkoztunk Sepsey Barnával azon, hogy mi legyen ha visszaáll az élet? Béreljünk egy irodát? Egy kicsit? Vagy egy nagyobbat? Költözzünk össze valakivel? Keressünk valami rugalmasan alakítható megoldást? Maradjon a home office, amíg 100% vissza nem áll az élet? Vagy próbáljunk rá egy “lakásirodára”?

Végül az élet elénk sodort egy kellően nagy, cserébe eléggé lelakott lakást Budán. Konkrétan a hasonló méretű szépen felújított lakásokhoz képest kb 60%-os áron hirdették. Nyilván azért mert ebben lakni adott állapoban senki nem akart. Mert fel kellett újítani. Ha szakemberekkel akartad felújítani, akkor több milliós, de akár tíz milliós tételt is bele lehetett volna ölni. És simán benyelte volna. Úgy viszont már nem érte volna megvenni. A tulajdonviszonyok is komplikáltak voltak, de még pont nem zűrősek. Meg lehetett oldani, csak tényleg utána kellett járni és foglalkozni vele. Jött a kérdés: mi legyen?

Végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Pont annyi hitelt vettünk fel, mint aminek a havi törlesztője a korábbi havi irodabérlet volt, kiegészítettük önerővel. 5 hónap alatt végigment minden papírmunka és végül átvettük, majd nekiálltunk a feljúításnak. Szintén önerőből. Festettünk, gletteltünk, fúrtunk, faragtunk, áramot és vizet szereltünk, bútort pakoltunk össze. És pár hét alatt összeállt az új iroda. Nagyjából kétszer akkora, mint amire jelenleg szükségünk van, tehát tágas és van lehetőség bővülni is.

A saját irodának több előnye is van.

  • Egyrészt saját. Vigyázunk rá. A miénk.
  • Másrészt mindig lehet jönni-menni. Aki bent akar dolgozni, az tud. Aki home officeban akar lenni az otthon tud maradni. De biztosítja a rugalmasságot az “office first” de “a home office is teljesen oké” mentalitáshoz.
  • Relatív zárt, biztos közösséget jelent egy nagyobb irodaházhoz képest, ami Covid időszak alatt fontos szempont.
  • Kellően felszerelt, van fürdő, konyha, minden ami kell, hogy komfortosan dolgozzon az ember.
  • Jelzés, hogy hosszú távra tervezünk. Kívülre és belülre is.

Az iroda projekt sok újdonságot hozott. Aminek örülök, hogy segített feloldani a Covid miatti iroda vs home office feszültséget. Egyre erősebben érzem, hogy a “home office first” vagy a “home office only” mentálisan és szociálisan komoly probléma lesz hosszú távon a többség számára. Vagy azért mert idővel ha jön a gyerek, akkor nem tudsz otthonról dolgozni. Vagy simán csak kiégsz a magányban. Erre pedig egy fontos stratégiai válasz volt, hogy sok év bérlés után saját irodába ruháztunk be.

Magánélet (7/10)

Család

A 2019-es évértkelőben ezt írtam a magánélet szekciónál.

10/10. Nem kell semmit hozzátenni. Nem kell semmit elvenni. Egy ilyen évet bármikor szívesen elfogadnék az életem hátralévő részében.

Na, 2020-ról már nem tudok ilyen őszintén és diadalmasan nyilatkozni. A Covid önmagában okozott komoly stresszt és problémákat, de két kisgyerekkel beszorulni a 4 fal közé több mint embert próbáló feladat. 2.5 hónapig konkrétan az utcára se mentünk ki, csak élelmiszert venni és kész. Aztán amikor újra kinyitott a bölcsőde és óvoda akkor is főként csak a lakás-óvoda-munkahely szentháromság között közlekedtünk. Szinte tényleg sehova máshova nem mentünk, tehát a világ nyitottabb volt, mint bezárva, de még így is kemény dió volt. Nem mondom, hogy 2020 volt a legrosszabb évünk sok téren, de valójában igen.

A 2019-ben játszóteret újítottunk fel a nagyszülőknél. 2020-ban pedig az elmaradt munka jött, vagyis a tető szakszerű fedése volt a cél.

Ez ment 2019-ben.

játszótér felújítás
2019-es festés

És jött 2020. A jó hír, hogy ma már szinte mindent meg lehet tanulni Youtuberól. Én például zsindelyezni és bádogozni konkrétan innen tanultam. Korrekt iparos munka lett. Ragasztva, hőlégfúvóval, oromzárással, takaróléccel, élzárással.

A zsindelyezés olyan kicsit mint az IKEA-s bútor szerelés. Az elsőt megcsinálni / összerakni nagyon sok idő. Aztán amikor tudod mit és hogy kell csinálni, akkor a következőt már fele vagy harmad annyi idő alatt is össze tudnád már rakni. De legtöbbször csak egy ilyet csinálsz, tehát a tapasztalatodat nem tudod soha többet kamatoztatni. Szóval ha zsindelyezni kell, akkor szóljatok, kezdőnél már profibb vagyok!

“Jó hír”, hogy a nap és UV szorgosan dolgozott, tehát 2021-ben újra jöhet a csiszolás, alapozó és festés. Ez egy ördögi kör lesz, de inkább minthogy szétrohadjon 3 év alatt az egész.

Utazás + szórakozás

Utazás és szórakozás. Hehe. Ismeretlen szavak. Lefordíthatatlan szójáték. Legalábbis 2020-ban kb mindenképp.

Több túra is be volt tervezve. Szinte mind elmaradt. London, Brighton, Szlovénia, Washington DC, Köröspart, Törökország. Ezekből nem lett semmi. Egyedül egy szakmai konferenciára jutottam el Pozsonyba még februárban és kész.

Cserébe viszont láttam és fotóztam egy dupla szivárványt Kőbányán. Elég jó tradeoff nem?

Szerintem ez a pár fenti sor jól össze is foglalta az évet. 😀

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megpróbáltatások mellett vagy ezek ellenére sok érdekes dolgot csináltunk a karantén alatt, meg úgy egyébként is. Csak úgy tőmondatokban:

Zseniálisakat grilleztem

Sütöttem nagyon jó (és közepes) steakeket. Mind közül a tomahawk volt a legjobb.

Igazi sous vide mesterré váltam. Oldalas, csülök, zöldségek, steak, csirke. Jöhetett bármi.

Saját fűszernövényeket és paradicsomot termesztettünk.

Saját San Marzano paradicsomot termesztettünk, amiből pizzaszósz készült.

Vettünk egy pizzasütőt (ami talán a top1 vásárlásunk volt 2020-ban), és olasz pizzákat megszégyenítő pizzákat csináltunk. Ezt onnan is tudom, hogy idén ettünk sok jó és díjnyertes helyen Budapesten (pl Donna Mamma Pizza Napoletana) és a sajátunk még mindig verhetetlen.

Több mint 50 pizzát sütöttünk. De az is lehet, hogy szumma 100 felett járunk. Egy idő után már nem számoltuk, csak ettük.

Ezzel párhuzamosan nagyjából az összes itthon kapható 00 lisztet ismerem már talán. Ha kérdésetek van melyik milyen, akkor szívesen segítek. Van ami ragad, van ami olcsó, van ami zseniális, van ami használhatatlan, van ami ár érték arányban jó. Szóval létezik mindenféle is. De ha csak besétálsz hogy “csókolom pizzalisztet kérek”, akkor elképesztően különböző dolgokba futhatsz bele. Ha meg akarsz spórolni sok időt magadnak, akkor a Farina “00” Superiore – Le 5 Stagioni a király. Azzal álom dolgozni. De ugyanitt van tuti receptem szószra, sajtra és feltétre is.

Kovászt neveltünk, kenyeret, meg saját hamburger zsemlét sütöttünk.

Néha nagyon menő, Michelin csillagos (szintű) ételeket ettünk. Hol otthon dobozosan, hol (nagyon ritkán) étteremben.

Máskor meg a klasszikus otthonit. Tüzeltünk, füstöltünk.

Aztán hidegen is füstöltünk.

Majd autót is. Úgyhogy ismerőst trailereztünk.

Aztán saját autót szereltünk.

Majd eladtunk. Történetesen a 14 éves családi autó (dízel Volvo) ment el, amivel nagyon sok szép helyre eljutottunk korábban.

Helyette vettünk másikat.

Gyerekek is autókáztak.

De közlekedtünk vízen is. Vitorláztunk a Balatonon.

Meg a közlekedtünk levegőben is. Méghozzá a Balaton felett.

Szóval összeségében történtek szép és jó dolgok az évben. De emlékként sajnos kevésbé ezek maradnak meg 2020-ról hosszú távon. Hanem például az, hogy elment nagymamám, akinek a vírus miatt még a temetésére se jutottam el.

Az a képekből is jól látható, hogy nagyon sok volt a gasztro jellegű menedék ebben az évben. Ezek nélkül aligha adtam volna 4-esnél vagy 5-ösnél jobbat erre az évre.

Egészség, mozgás (7/10)

Nyugaton a helyzet változatlan.

Egészség és mozgás téren nem volt se jelentős előrelépés, se visszaesés 2020-ban. Ez egy covidos évben azért nagyon jó hír. Szóval itt lehetne ilyen alapon 9-et is adni. Mert mégiscsak túléltük.

De teljesen őszintén ez egy átlagos, minimális motivációval lehozott év volt. Ez alapján még egy 6-os is nagyképűnek tűnhet.

Alvással nem volt gond. Mozgással annál inkább. Ezen 2021 talán változtatni fog, de nagy illúzióim nincsenek.

De egészség van, testsúly kontroll szintén.

Az idei év nagy felismerései

Elrabolt jövő

Több ismerőssel is beszélgetve az egyöntetű, hogy a fiatal és Z generáció számára az elmúlt 10-15 év a jövőnk elrablásával ért fel. Pénzügyi válság, gazdasági válság, ingatlanárak elszálltak, ehhez képest a fizetések nem zárkóznak sehova, cserébe mindenhonnan az jön, hogy a “millenial-ok milyen új iparágakat tesznek tönkre”, a politika közömbösít és ellentéteket szül. Mára híreket se tudsz úgy olvasni, hogy ne menjen fel a pulzusod instant 140-re a 3. szalagcím után. Közben 2020-ban a szabadsághoz, utazáshoz való jog és lehetősége is eltűnt a Covid miatt. Az a kevés is, ami a “miénk volt”, az is elszállt. Nincs étterem, nincs fesztivál, nincs kocsmázás, nincs külföldi focimeccs, nincs fapados utazás és hosszú hétvége. És nem is látni hol a vége az egésznek. Mikor lesz újra normális a világ, hogy legalább élni lehessen. Ha nem is szuperjól, de legalább na! Mert 2021 nem igen lesz könnyebb év mint 2020 volt. Akármennyire is bízunk benne. De 2021-ben legalább előre látjuk a nehézségeket és nem menet közben kell új világrendet megismerni.

Nem hiányzik a Facebook / Insta

Örömmel nézem és szotyizom a partvonal mellől hogyan őrjíti meg és fordítja feje tetejére a Facebook a világot. De ebből szerencsére én már kimaradok pár éve. Most már 2 éve Facebook mentes vagyok. Remek érzés, csak ajánlani tudom mindenkinek. Mivel nem tudsz senkiről semmit ezért örömmel hallgatod a sztorikat kivel mi történik.

A Linkedin is követni fogja lassan mert olyan tartalmak jelennek meg ott is már nagy tételben, amik kifejezetten zavaróak. De simán lehet az is, hogy csak engem, mert öregszem.

Öregszem

Nem csak lehet, hanem biztos is. Egyre több olyan dolgot csinálok, ami évekkel ezelőtt biztos nem jut soha eszembe. Például sokat szerelek és barkácsolok.

Míg másoknál az év nagy kérdése, hogy az új XBOX-ot vagy PS-t vegyék meg, addig én azon hezitálok melyik fúrót meg multicsiszolót vegyem. A jó és rossz hír, hogy végül egyébként döntésre is jutok, ezért most már külön barkács és szerszámgép kölcsönzőt is nyithatnék. Fúró, munkalámpa, deltacsiszoló, multicsiszoló, kompresszor csak hogy párat említsek az elmúlt 3-4 hónap beszerzéseiből. De a lényeg, hogy ezeknek komoly céljai is vannak.

Például fejembe vettem, hogy rengeteg dolgot inkább megcsinálok magamnak. Mert van kedvem hozzá. 2020-ban például az irodai konyhát bombáztuk szét és építettük gyakorlatilag teljesen újra apósommal.

Ilyen volt.

Ilyen lett.

Egy máshol feleslegessé vált konyhát szabtunk méretre ide.

Pontosabban még nincs kész, de már csak napok kérdése. Glettelés, vakolás, csiszolás, festés, bútorszerelés, méretre vágás, vízszerelés, szilózás, ragasztás. Amit csak el tudsz képzelni. Mind saját kezűleg. Persze csak munkaidőn kívül, hogy a főnök ne szóljon meg érte!

Most így belegondolva valószínűleg többet jártam 2020-ban barkács boltokban mint ruhát venni vagy bármilyen plázában. De jól volt ez így, élveztem.

Emellett 2021 egyik új projekje az irodai fa ablakok teljes körű felújítása lesz. Megintcsak saját kezűleg.

Plusz találtam egy ilyet nagyszülőknél a garázsban. Ez egy ősrégi fényképező. Ennek is neki akarok állni restaurálni valamikor.

Aztán kerti grill szekrényt is akarok csinálni asztalos munkaként, játszótér alá öntött gumiburkolatot (SBR + EPDM) és még az is lehet, hogy egy vitorlás felújításában is részt veszek.

Egyrészt öregszem másrészt ezek is egyfajta menedékként szolgálnak. Fizikailag és mentálisan is.

Egyre kevésbé lehet bírni a közösségi média felületeket

Ennek két oka van. Az egyik, hogy szinten mindenhol a bújtatott reklámok és az influenszerek ömlenek.

Másrészt elképesztően sok a ferdítés, csúsztatás, hazugság ezeken a plaformokon. Ez a közösségi médiafelületekről való kivonulásom egyik fő oka is. Az év során számtalan olyan diadalittas poszt jelent meg különböző felületeken (főként a Linkedineseket látom, de többször kapok ismerősöktől Facebook vagy Insta posztokat, hogy “ezt nézd, szerinted is igaz ez?”), amiknek szándékolt célja, hogy “a valósnál szebb képet fessenek”. Én ezt inkább hívom félrevezetésnek. Ha csak belepörgetsz a néhány soros social media “évértékelőkbe”, akkor azt látod, hogy “nehéz év, de nagyon jól vettünk minden akadályt és így is üzletileg a legjobb évünk lett” meg hasonlók. És itt vége is van. Lehet hogy szerintük igaz, amit írnak, de bántóan hiányosnak tűnnek. Másrészt meg borzasztóan romboló és káros sokaknak ezeket olvasni, mert a valódi harcok és kudarcok kimaradnak ezekből a sorokból. Csak a szép és csillogó van kirakva az ablakba. Igazából csak a likevadászat megy. De a problémákról és a nehézségekről egy szó sem esik. Egyre gyakrabban futok bele álszent, vagy épp konkrét hazugságokba a közösségi térben. Mert mondjuk ismerem az adott az illetőt és tudom, hogy amit ír az nem igaz. Közben meg értetlenül állok előtte, hogy ezt meg mégis miért kell megírni? Vagy miért így?

És míg évekig csak nevetve meséltem azt a viccet, hogy egyszer valaki a social mediát közösségi média helyett “szociális médiának” fordította, mára egyre inkább igazat adok neki.

A közösségi média nem közösséget teremt, hanem a szociális összetartozás hamis illúzióját nyújtja.

Ahelyett hogy összekapcsolna, inkább atomizál. Egyrészt mert ellenéteteket szít és “polarizál”, másrészt mert sokan csak az érme egyik oldalát mutatják be. Vagy néha nem is a saját érméjüket mutatják be, hanem bekamuznak egyet. Nehéz ezt mindennap látni, és főleg azt, hogy a hamis képnek mennyien bedőlnek. A folyamatos harc és “beszólok neki hogy ejnye már” helyett én inkább a kivonulást választom, ami össz-társadalmi oldalról biztosan nem a legjobb megoldás, de saját oldalról mégis hatékony.

Az írásnak persze terápiás jellege van. Az jó ha kiírjuk a sikereket, de a kudarcokkal is szembe kell nézni. A közösségi média erre meg jó eszköz. Vagyis lehetne, de nem erre vagy erre nem használják a legtöbben. Én kifejezetten örülök, hogy publikusan is elkezdtem írni ezeket az értékelőket. Mert így tiszta tükröt kaptam magam elé még egy ilyen őrült év után is. Mert egyébként nehéz magaddal szemben elszámolni, hogy mire jutottál mert könnyű minden kudarcot a Covidra fogni. Ebből a szempontból igazuk lehetne a szociális média motivátorainak. De ugyanúgy mint sok sajtóterméknél, nem az a baj, hogy valakinek véleménye van, hanem hogy egyoldalúan mutatnak be mindent. Csak a sikerek jönnek mindenhonnan. Meg, hogy “nehéz volt, de mégis milyen zseniális évet zártunk”. Hát, kérem több millióan meg nem. Nekik szívszorító ezeket olvasni, mert azt érzik, hogy csak ő szívták meg. Vagy hogy épp ők bénák, mert mindenki más meglátta a lehetőséget a vírusban. Hát, ők meg túlélni próbáltak és a mentális egészségüket megtartani. Nekem több ismerősöm is közel alkoholistává vált, annyira nehezen élte meg ezt az évet és a bezártságot. Nekik konkrétan fájdalmat és stresszt okoz a “sikersztorikat” olvasni.

Aztán persze majd évek múlva kiderül, hogy azok akik szétmovitálták magukat és a világot, begyűjtötték a világ összes lájkját, azok legalább annyira vagy sokkal inkább sérülékenyek mint mások. De ez már egy másik történet és egy másik felismerés.

Ez volt az őszinte kesergés része az évértékelőnek. Inkább egy képben összefoglalom a lényeget a közösségi médiával kapcsolatban.

Véget ért életem talán leghosszabb párkapcsolata

Ha jól számolom, akkor 27 év után otthagytam az a bankot, amit gyerekkoromban a szüleim választottak nekem. Még egy kis sárkányos betétkönyvvel kezdődött minden 7.000 forinttal, de 2020-ra eljutottam oda, hogy mindent megszüntettem náluk. Pedig volt forint és deviza-, értékpapír- és tartós befektetési számlám is. De új szelek fújnak már és nem is bántak jól velem. Így bankot váltottam. Persze ez önmagában nem nagy dolog, de amikor rájössz, hogy igazából életed leghosszabb “párkapcsolata” ér véget, az mégiscsak mérföldkő.

Hiányoznak az apróságok

Amikor nagyon nyugodt volt a világ nyáron vírusügyileg, akkor elmentem busszal a Nyugatihoz egy sportkocsmába. Barátokkal megnéztünk egy felejthető focimeccset, ittunk 2-3 sört és csak beszélgettünk. Ez egy mindennapos dolog volt mondjuk egyetemistaként vagy akár csak Covid előtt. Most meg kb az év fénypontja volt.

Sok olyan dolog van az életünkben, amiket evidensnek veszünk és csak akkor jövünk rá, hogy mekkora értékek, amikor elveszik őket tőlünk.

Eltűnik a magánélet

Nagyjából minden 2. szakdolgozat, amit lektoráltam eddig ezzel a mondattal kezdődött: “Felgyorsuló, rohanó világunkban…”

Közhelyszerű, de igaz. De a világ nemcsak gyorsul és rohan, hanem szerkezetileg és mentálisan is megborul. Ezt ott lehet jól tetten érni, hogy egyre többször futunk bele kellemetlen időzítésű dolgokba.

Nálunk cégen belül többen és többször panaszkodnak, hogy ügyfelek este 10-kor, éjfél után vagy épp hétvégén írnak emaileket. Gyakran sürgős jeligével. Persze, az értesítéseket ki lehet kapcsolni, de amikor a technológia és a számítástechnika olyan szinten összeforr, hogy egyébként a saját eszközeiden is elérsz minden céges dolgot, akkor jönnek a problémák. Nagyon káros mentálisan, amikor mondjuk este épp egy sorozatot nézel a telefonodon tableten vagy Netlixen, azért hogy pihenj, kikapcsolj, menjen a “me time” és közben beúszik az értesítés, hogy XY ügyfél levelet írt neked. Mondjuk este 11-kor. És egyből azon kezd el kattogni az agyad. Teljesen megborul minden fejben.

De továbbmegyek. Én december 24-én, december 25-én és december 26-án is (!) kaptam munkaemaileket. Illetve megkereséseket új, potenciális ügyfelektől. Mondom wtf? Nektek nincs életetek? Nem ért volna ez rá később? Ők még nem tudják, de a ha a szabadságot, a családdal töltött időt ők inkább munkával töltik és tőlem is ezt várják, akkor hosszú távon nem leszünk barátok. Nagyon nem.

Félreértés ne essék, nálam is van, amikor egy-egy emailre bőven munkaidő után, vagy akár nagyon késő este jut csak idő. Ilyenkor megírom és időzítem következő nap reggelre. Vagy szimplán csak nem küldöm el azonnal, ott marad draftban és akkor megy el, amikor amikor annak “ideje van”. Úgy levelezek, ahogy mástól is elvárom magammal szemben.

2020-ban sok helyen teljesen eltűnt a magánélet. És persze eszközeink vannak arra, hogy védekezzünk ez ellen. De azt, hogy ide jutottunk igazából egymásnak köszönhetjük.

Bakancslista

Az idei évben 2 tételt is sikerült kipipálnom a “2020-as” bakancslistámról.

Megsütöttem életem első kenyerét

Nah ez a klasszikus karantén kenyér történet. “Szabi a Pék” videókat néztem, elkezdtem kovászt nevelni, félig meghalt, lisztet váltottam, feléledt. 2 hétig neveltem, majd 1 nap dagasztás, nyújtás, hajtogatás, kelesztés után zseniális kenyeret sütöttem. Fél óra alatt megettük. Kiszámoltam, ennek a kenyérnek a kilója nagyjából 80 ezer forintra jött ki (alapanyag és moderált munkadíj). Szóval most már értem miért kerül néhány jobb minőségű kenyér 6-800 forintba is akár. A kenyérsütés jó móka, de nulláról csinálni sok meló. De terápiás jelleggel jót tesz, mert meghálálja a törődést.

Szabi a Pék egyébként annyira bejött a gyerekeknek, hogy néha mese helyett is azt akarnak nézni. “Apa ma nézhetek esti olvasás helyett Szabi a Péket? Tudod amikor a kalácsot fonja.” – mondta egyik este a 4 éves kislányom.

Új házba költözünk

Bár még pár hónap hátra van a felújításból, de 2020-ban végre megkezdődött az első közös, saját otthonunk használatba vétele. Ahogy lenni szokott, amikor még el se kezdődött a munka, már az ígért befejezéshez képest is csúszásban voltak. 😀

De a lényeg, hogy kertes ikerházba költözünk. Nagy lépés családilag, amiért nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt években.

A napokban azon gondolkozdtam, hogy gimnazista korom óta én életvitelszerűen több mint 10 helyen laktam (legalább 2-3 hónapot, de van ahol éveket). Debrecenben, Pesten bátyámánál, kollégiumokban, külföldön tanulva családoknál, albérletben, nagyszülőknél. A leghosszabb időszak most fog zárulni, ha elköltözünk a jelenlegi kőbányai 65 nm-ről. És remélhetőleg egy új, szép és hosszú időszak veszi majd kezdetét.

Tavaly és idén több új elem is jött a folyamatosan bővülő a bakancslistára:

  1. Még soha nem láttam az északi fényt, de egyszer mindenképp szeretném megnézni. (nem jutottam el ide de nem is 2021-ben fogok)
  2. 1 hónapot dolgozni egy fast-food étteremben (ez inkább csak azért van, hogy na ilyet is csináltam de ez sem rövid távú cél)
  3. Elmenni a foci EB döntőre. (erre volt jegyem 2020-ra, ami ugye elmaradt, de talán 2021-ben megvalósulhat. Vagy majd ha én leszek az MLSZ elnöke (Magyar Linképítők Szövetsége – a szerk).
  4. Írni egy nem SEO-ról szóló könyvet (2020-ben mindenre volt időm, csak könyvet írni nem :D)
  5. Elmenni egy Thirty Second to Mars koncertre. Több okból is. Anno nagyon bántam, hogy nem mentem el Linkin Park koncertre és az eredeti felállásban már nem is fogok tudni. Ezt nem akarom elszalasztani itt. Egyébként a Thirty Seconds to Mars korántsem a kedvenc zenekarom vagy zenei stíluson. De minden alkalommal, amikor hallgatom akkor az ugrik be, hogy “ok, ezt nagyon meghallgatnám élőben”. Amikor ezt a cikket írom, akkor is ők mennek a háttérben.
  6. A 2020-as év miatt megszaporodtak azok az igények, amik fizikai eseményekhez köthetőek. Szívesen elmennék például egy PDC eseményre (Darts) vagy épp egy salakmotor vb eseményre, mondjuk Cardiffba vagy Varsóba. Jöhet bármi, csak lehessen már menni, csinálni.
  7. 15 éve tervben van, hogy öcsémmel elmegyünk a Mount Rushmore-t megnézni. Nincs különösebb oka. Ráadásul mindentől kiesik, ahova szívesen mennénk az USA-ba. De majd egyszer…

A 2021-es célok

Nem igazán tudom, hogy mennyire szabad egy ilyen év után merészeket álmodni. Én már annak is örülnék, hogyha 2021 egy “normális év lenne”.

Nem kell ide semmi komoly szakmai kihívás, meg előrelépés. Csak egy olyan év, amikor lehet élni. December 30-án olvastam egy tweetet, ahol egy 9 éves kisfiú foglalta össze legjobban 2020-at.

Nagyjából ez a lényeg: jöhet felőlem busz is 120-al a városban, mert akkor tudom mit kell tenni. De ne egy tengeralattjáról üssön el a Blaha aluljáróban, mert arra aligha leszek felkészülve.

Munka

Ügynökség

Céget építünk, ügyfeleket szolgálunk ki. Jó szakmai színvonalon.

Annyi kiegészítéssel, hogy itt már nem csak a The Pitch oldalán tesszük ezt, hanem az Exact Matchnél is.

Nem kell 50%-os növekedés. Nem kell világmegváltás. Jöjjön egy reális, nyugodt, jó év.

Digital Cube

Itt egyelőre nálam nagy a homály. Konferencia szerintem lesz. De hogy fizikai eseményt mennyire lehet és tudunk majd tartani, az még jó kérdés. Ha most kéne okosat mondanom, akkor ebből 2021. őszi esemény lesz, és megcélozzuk a fizikai (vagy esetleg hibrid) eseményt. De ez még tényleg a jövő zenéje. Sok függ a vírushelyzet alakulásától is, és azt semmiképp sem akarom hogy ugyanazt a stressz lebegjen a fejünk felett mint 2020-ban, hogy “hú eszerint a cikk szerint nagy gáz van”, “ezt olvastad? ez most ránk nézve mit jelent”, “nem kéne inkább felvételt csinálni?” stb. A Digital Cube egy love projekt, de egyikőnk sem ebből él, nem ez a fő tevékenységünk. Úgyhogy itt olyan megoldást kell választanunk, amivel szakmailag és emberileg is együtt tudunk érteni. Az biztos, hogy sok részvétel és tapasztalat alapján bizton állítom, hogy nekem az online konferenciák nem lopták be magukat a szívembe. Én a fizikai esemény mellett vagyok 100%-ban, de ilyet meg csak akkor lehet csinálni ha teljes felelősséggel tudunk beleállni. Felesleges stresszt és görcsölést én nem fogok a nyakamba venni. Abból elég volt 2020-ban.

SEO Meetup

1-2 eseményt szeretnénk tartani, ha lehet már fizikai térben is akkor még többet. Itt nagyon sok minden függ attól, hogy mennyire gyorsan és mikor tér vissza az élet a normális(abb) mederbe. Tippre ez legkorábban csak 2021. ősz lesz igazából.

Szakmai célok

Míg az elmúlt években mindig tudtam és láttam azt, hogy milyen konferenciák és előadások jönnek sorba majd külföldön, addig most teljes a homály nálam.

Kizárólag online konferenciákon a részvétel nem az igazi. Így 2021-re igazából nem tervezek egyáltalán ilyet. Ha valami mégis beesik, akkor az adott eseménynél egyedileg dönteni fogok, de aktívan most nem keresem ezeket a lehetőségeket.

Ezzel együtt a 2021-es cél a belső szakmai fókusz lesz. Ez a The Pitchet és az Exact Matchet érinti főleg. És minden ami ezen felül jön az ajándék.

Egészség, mozgás

Egy kicsivel legyen jobb és tudatosabb minden mint 2020-ban volt. Ok ezt persze nem nehéz hozni, de ne minimal effort év legyen és akkor én már boldog vagyok. De a fő sarokszámok legyen azért leírva:

  • napi átlag 7,5 óra alvás
  • tartósan 85 kg alatt maradni
  • heti 1 edzés

Magánélet

Normális év, egy új, szerethető családi otthonban. Ha nagyon tényszerűen kellene nekiállni, akkor:

  • work-life integration
  • minőségi idő a családdal
  • költözés
  • elutazni valahova, ahol még nem jártunk
  • legalább 5 új receptet kipróbálni
  • mivel nincs Facebookom, így külön terv, hogy legalább 6-8 jelenlegi és 4-5 régi baráttal fussak össze az év folyamán egy beszélgetésre, kávéra, reggelire, ebédre

Összegzés

2020 a legőrültebb évem volt. Míg sokan a kihívást és a lehetőséget látták benne és bármikor elcseréltem volna ezt az évet kb bármi másra. Én még akár a tavalyi évi teljes fizetésemről is hajlandó lettem volna lemondani, ha tudom azzal el lehet mindazt kerülni, ami szembejött velünk.

Ennek ellenére mi jól jöttünk ki az egészből. Egyrészt mert túléltük. Másrészt meg szerencsések és tudatosak voltunk. Jó iparágban voltunk, amit átmenetileg megütött a válság, de a kilábalás nálunk már nyárra megtörtént és azóta is töretlen a fejlődés. És persze évek óta olyan modellben dolgoztunk, ami a rugalmassága miatt ki tudta mozogni az ütést.

De ettől én még utáltam ezt az évet sok szempontból. Gyötrelmes, fárasztó és lélekölő volt. A koronavírus az én generációm 2-3. nagy arculcsapása az elmúlt 12-13 évben már. És kezd elegünk lenni. Mióta befejeztem az egyetemet sorra az az érzésem, hogy bár a dolgok saját magamnál jól alakulnak, a generációm mégis konstans sz.pórolleren van. A saját sikereim pedig engem pont emiatt nem is boldogítanak annyira. Ezért is fáj, amikor az őszinte írások és beszámolók helyett mindig csak a jót, meg a salest lehet olvasni mindenhol. Kellene a kiegyensúlyozottság és a normalitás.

De kesergés helyett nyilván nézni kell a jó dolgokat is. Tehát kell az egyensúly itt is. “2020 megtanított sok mindenre minket”, de én szívesen elhagytam volna ezeket.

Én egy olyan évet akarok 2021 végére, amiből sugárzik a stabilitás és az állandóság érzése. Amiben benne vannak azok az apróságok, amik élhetővé teszik.

2020-ban ezt írtam utolsó sorként: “A lényeg, hogy én készen állok rá!”

Hát, erre azért nem álltam készen. De szerintem mások sem.

Öcsémmel december 31-én azon röhögtünk, hogy az egész évértelő cikk helyett ha csak ezt a mémet gyártom le, az is bőven elég lenne.

2021 remélem elhozza azt, amit 2020-tól vártunk. Mégha most ez kicsit idealistának és optimistának is tűnik. De akkor álljon itt újra és ugyanaz mint 1 éve.

“Én készen állok. Jöhet 2021.”


Hozzászólások

Moderáld magad – vagy mi fogunk. :)
Na jó, nem fogunk, szóval csak ésszel!