Blog 2021 számokban és a terveim 2022-re
Írta:

2021 számokban és a terveim 2022-re

Az évtervezés sokak számára egy nagyon fontos dolog. Egyrészt azért, mert jó viszonyítási alapot nyújtanak arra, hogy merre tartanak a dolgok és mit tudtunk elérni az adott évben. Másoknál pedig azért hasznos, mert megmutatja mit nem sikerült elérni. Abban persze önmagában nem ad választ, hogy MIÉRT nem sikerült az adott célt elérni. De legalább objektivizálja a fejben megfogalmazódott vágyakat. Ha pedig visszaolvassuk az elmúlt évek értékelőit, akkor egy életszakasz teljes ívét meg lehet érteni és ismerni vele együtt.

Idén ez lesz zsinórban a 6. publikus évtervezőm. Korábban is írtam ilyeneket, már 10-12 éve is, de eleinte csak magamnak. Aztán 2016 óta már nyilvánosan is elérhetőek ezek. Itt tudod elolvasni a korábbiakat időrendi sorrendben.

  1. 2016-os évértékelő: https://thepitch.hu/2016-szamokban-es-tervek-2017-re/
  2. 2017-es évértékelő: https://thepitch.hu/2017-szamokban-es-a-terveim-2018-ra/
  3. 2018-as évértékelő: https://thepitch.hu/2018-szamokban-es-tervek-2019-re/
  4. 2019-es évértékelő: https://thepitch.hu/2019-szamokban-es-a-terveim-2020-ra/
  5. 2020-as évértkelő: https://thepitch.hu/2020-szamokban-es-a-terveim-2021-re/

A tervezést a már jól megszokott 4 kategóriára bontottam:

  1. Munka
  2. Szakmai kihívások
  3. Magánélet
  4. Egészség, mozgás

A végén pedig ott lesznek a szintén ismerős tételek:

  • Az év nagy felismerései
  • Bakancslista
  • A 2022-es célok

Hogy melyik volt az eddigi “legjobb” évértékelő, azt nem tudom megmondani. Megoszlanak a vélemények. Vannak ugyanis, akik a mély szakmai részeket szeretik, másokat a személyes gondolatok érdekelnek jobban. De olyat is hallottam, aki a képeket várja mindig. Úgyhogy idén mindenből is lesz egy kicsi.

2021-es év értékelése

Munka (8/10)

2020-ban erre a kategóriára 7/10-et adtam. De erre nagy mértékben rányomta a bélyegét 2020. március 13., amikor az első Covid hullám utáni lezárás mindent a feje tetejére állított.

Ott olyanok voltunk 2 éve mint a bokszoló a ringben, aki próbálja lábon kimozogni a hatalmas jobb egyenest.

Két kisgyerekkel beszorulni a négy fal közé, egy ismeretlen ellenséggel szemben, közben megpróbálni szellemileg egyben maradni: nagyjából így nézett ki ott az a pár hónap.

2021 abból a szempontból volt más, hogy már felkészülve értek minket ugyanezek. Amikor azt hittük, hogy 2020-ban a neheze lement, akkor 2021 január 1. és február közepe között kb 30 napot volt zárva az óvoda, mert annyi covidos volt. Ezért mi is beszorultunk újra. Aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyanígy telt az év. Itt egy kis lezárás, ott egy nagyobb. Ezért volt olyan szakasza az évnek, amikor én egyedül voltam / éltem Pesten, a gyerekek pedig a feleségemmel a nagyszülőknél voltak. Így apa tudott dolgozni és haladni hét közben. Hétvégén meg tudtunk találkozni. Ez okozta az egyik legérdekesebb munka jellegű és társadalmi kísérletet.

Amikor egyedül voltam, és nem voltak se meetingek, se irodai munka, akkor nap közben zavartalanul lehetett dolgozni. Ekkor még az oltás nem volt elérhető itthon az én korosztályomnak, ezért mászkálni se volt kedvem. De a sorozatnézés vagy épp valami játék se kötött le. Ezért egész egyszerűen nekiálltam minden reggel a gép elé és csináltam a feladatokat.

Kipróbáltam milyen háborítatlanul, és teljes flowban nagyon sokat dolgozni.

Nem büszkeség, de tény: itt napi átlag 14-15 órát dolgoztam. De volt olyan nap is, amikor 20 órát nyomtam le. Alvás, mosdó, étkezés, néha rövid szünetek. Azon kívül pedig munka.

Tanulságok:

  • ha nincs zavaró tényező, akkor elképesztő mennyiségű munkát meg lehet csinálni egy nap
  • 12-14 óra szellemi munka, ha magadnak osztod be és nincs zavaró tényező, akkor nem “annyira megterhelő”
  • bár szellemileg elfáradsz, de ha 8 órát dolgozol, mellette 2-t utazol, 1.5-et meetingen ülsz és sok külső zaj és inger ér akkor az sokkal fárasztóbb mint akár 14 óra fókuszált, elmélyült, nyugodt munka
  • a napi rutin és a bioritmus pontosan beáll 2 nap után
  • 7.5 órát aludtam minden nap, se többet, se kevesebbet és mindig magamtól keltem (függetlenül attól mikor feküdtem le), nem ébresztőre

Egy jól összerakott napban:

  • meg tudtam írni 5 szakmai cikket / blogposztot
  • elkészüt 2 ügyfél anyag és kutatás
  • megválaszoltam 20-30 emailt

Ebben a néhány napban / hétben valószínűleg több munkát csináltam meg mint bármikor életemben. 1 hét alatt nagyjából 1-2 hónapnyi munkát is tető alá hoztam. Azért is biztos, mert az év hátralévő részében volt, hogy a fentiek közül ha már 1 cikket megírtam és sikerül 5-10 emailen átrágni magam, akkor hősnek éreztem magam a sok meeting, kérdés meg rohanás közepette.

A rossz hír az, hogy bár az ember hatékony, de hosszú távon ez a munkarend nem fenntartható. Sem emberileg, sem egészségügyileg. Ezt a helyzetet nyilván a kényszer szülte, de azt jól megmutatta, hogy a megfelelő munkaszervezés és környezet megteremtése mellett mennyivel hatékonyabban lehet dolgozni, mint amikor mikroimpulzusok százai érik az embert munka közben.

Ha csak a munkahatékonyságot nézzük, akkor ez az időszak itt valahol 25 lenne a 10-es skálán.

Ügynökség

Az elmúlt 3 évben kevés érdemi változás volt ügynökségi téren. Mi anno arra tettük le a voksunkat, hogy egy specializált ügynökséget csinálunk. Nem akarunk webet fejleszteni, vagy PPC hirdetéseket feladni. Vagy szociál médiát csinálni. Csak SEO-ra koncentrálunk. Ha pedig valakinek nagyon specializált SEO tudásra van szüksége / extra kapacitás kell neki / csak jó referencia alapján hajlandó választani, akkor jellemzően megtalál minket (is). Vagy keresés vagy ajánlás útján. Ennek pedig szerintem három fő oka van:

  • Kiemelkedő a SEO tudásunk a hazai terepen, mert ebbe sok időt és energiát áldoztunk (mindenkit házon belül képeztünk ki, és alacsony a fluktuáció)
  • Nálunk a legnagyobb a dedikált senior SEO csapat az összes hasonló hazai ügynökség közül, ezért van kapacitásunk és erőforrásunk is új projekteket elvállalni (amikor egy nagyon jó freelancernek például már nincs)
  • 7 éve gyakorlatilag változatlan gárdával csináljuk ezt és ezalatt bőven több mint 100 projekten dolgoztunk, így releváns a tapasztalatunk is

Ha valaki szakmailag elég biztosra akar menni (mondjuk egy migráció során), akkor olyan céget keres, aki rendelkezik megfelelő tudással, referenciával és kapacitással. Ezeket mi mind kipipáljuk. Amikor viszont arról van szó, hogy kell valakinek webfejlesztés is, vagy közösségi média felület kezelés, és ezeket egy helyről akarja megvenni, akkor nem is szállunk versenybe. Jelezzük jó előre: ha SEO tanács és megvalósítás kell, akkor szívesen csináljuk. Ha mást is egy helyről akarnak mgvenni (integrált ügynökség), akkor nem mi vagyunk a jó választás.

Ez persze azt is jelenti, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg projekttől és lehetőségtől estünk el az elmúlt években. De mai napig vallom, hogy nekünk ez volt a jó stratégiánk. És ezen az úton is haladunk tovább. A The Pitch kizárólag SEO ügynökség volt és egy jó ideig biztos, hogy az is marad.

Blog

2020-ban írtam egy ilyet.

“2019-ben 50 cikk jelent meg a blogon. 2020-ban 28 darab. Írni pedig volt és lett volna miről. De 2020-ban főleg a kezdeti bezártság időszakában inkább a túlélésért küzdöttem mentálisan mintsem cikkeket lett volna kedvem írni. Pontosabban kedvem volt. Csak időm nem. Remélhetőleg 2021-ben több időm lesz cikkeket írni.”

A tény az, hogy 2021-ben összesen 11 cikk jelent meg a thepitch.hu blogján. Ez a legkevesebb azóta, hogy elindult a blog. Viszont az is tény, hogy idén több mint 50 cikket írtam, csak ezek nagy része nem SEO témájú volt, hanem más szakmai blogokra és saját projekt oldalakra mentek. Szóval ez egy érdekes helyzet, hogy aki csak a thepitch.hu cikkeit nézi, azt látja hogy alábbhagyott az íráskedv. De közben bőven készülnek az anyagok, csak a fókusz tolódott el máshova.

Ennek pedig több oka van. Míg 3-4 évvel ezelőtt gyakorlatilag csak és kizárólag a thepitch.hu volt a fő blogolási felület, addigra 2022-re 5-6 helyre is írok. Ezek saját projektek, szakmai magazinok vagy épp affiliate oldalak. Úgyhogy az írásmennyiség megmaradt, csak egész egyszerűen csatornát és formát váltott. Ez egyrészt nem zavar, mert ez a dolgok természetes rendje, másrészt pedig tudom, hogy azért sokan várják hogy új cikk jelenjen meg a blogon.

És dolgozok is bőven cikkeken, mert több mint 30 draft van már WordPressben, ami közül néhány csak 1-2 óra átolvasást igényelne már. De amikor szűkös az idő, akkor valahogy mindig eltolódnak a prioritások. Ez egyébként egy hosszabb evolúció része is. Erről majd egy kicsit később írok is. Egy dolgot viszont előrebocsájtok, mert ez egy fontos megállapítás:

“Míg korábban mondjuk 90%-ban SEO szakember voltam és mondjuk 10%-ban “vállalkozó”, addig ez az arány eltolódott. 2022-ben már sokkal inkább gondolkodok cégekben és projektekben, mint a SEO-ban. Vagyis mára sokkal inkább vagyok vállalkozó, mint SEO szakember.”

Ez pedig meglátszik a thepitch.hu-ra kirakott cikkek számában is. Ha pedig később mellé vesszük, hogy milyen szakmai projekteken dolgozunk mostanság, akkor egyből értelmet nyer, hogy miért nem a 30 SEO cikk draftján dolgozom aktívan prioritásként.

Digital Cube

2021-ben is megtartottuk a Digital Cube-ot, ami a legnagyobb hazai analitika + PPC + SEO konferencia. A visszajelzések alapján az idei volt a legjobb az összes közül. Ezzel én is egyet értek. Igazából beállt a rendszer abból a szempontból, hogy tudjuk milyen előadások érdeklik a résztvevőket, mit bír el a helyszín, milyen újdonságok jönnek be és miket kell kerülni. Amit annó feltételeztük, hogy a single track (azaz csak 1 terem van, nem több között kell rohangálni), 40 perces mély szakmai előadások (nem 10-15 percesek) és az iskolapados elrendezés (hogy közben tudj gépen jegyzetelni, vagy ha egy előadás nem fókusz neked, akkor tudj dolgozni kicsit / levelezni) egy jó rendszer. Mindezt kizárólag offline only üzemmódban. És eddig minden évben telt házzal csináltuk meg az eseményt. Úgy, hogy az utolsó két évben a Covid is hátráltatott minket.

Szerintem ez a konf egy jól bejáratott rend szerint megy, van rá érdeklődés és hozta is az elvárásokat. Ilyenkor jönnek azok a kérdések, hogy hogyan tovább? Legyen nagyobb? Vagy több terem? Vagy régiós? Vagy hibrid? Vagy… De ezek mind nehéz kérdések, főleg egy Coviddal terhelt időszakban. De ha 2022-ben tudjuk hozni ugyanazt, mint 2019 óta minden évben, akkor a következő Cube is jó lesz. Nagyon jó.

Az idei évnek az egyik legrosszabb, de közben legfurcsább eseménye az volt, hogy az utolsó előtti nap az egyik előadó, Verdes Tamás pozitív covid tesztet produkált. Vagyis nyilvánvaló volt, hogy nem fog tudni másnap színpadra állni. Jött a kérdés: hogy oldjuk meg?

Legyen online? Tartsa meg cégen belül tőlük valaki más? Legyen egy felvétel inkább?

A végső megoldás az lett, hogy én magam tartottam meg Tamás előadását. Az ok:

  • Egyrészt mert belement. 🙂
  • Másrészt pedig mi mint szervezők tényleg szívünkön viseljük az előadások szakmai színvonalát. És mivel itt egy SEO előadásról volt szó, ezt a tracket én készítettem fel szakmailag. Vagyis ismertem az összes slideot, ott voltam az élő próbán, minden diára adtam visszajelzést, jegyzeteltem. Átbeszéltük mi jó, mi nem, mi logikus. Így bár nem az enyém volt a diasor, ismertem az egészet és hallottam előadva is Tamás részéről.

Ezért az a megoldás született, hogy élőben én adtam elő az ő slidejait, de készült egy felvétel is, ahol a hallgatók az eredeti, canonical verziót meghallgathatták Tamás előadásában.

Ezért is tudom azt állítani, hogy a Cube előadásai szakmailag biztosan jók, mert komolyan vesszük a szakmai felkészítést. Azt nem állítom, hogy bátran elő is adjunk mindenki helyett a jövőben, de ha a sors így hozza…

SEO Meetup

0 darab meetupot tartottunk 2021-ben és amíg tart a Covid, addig nagyrészt így is marad. Én nem szeretem se résztvevőként, se előadóként az online / hibrid eseményeket. Így amíg nem lehet rendszerszerűen és biztonságosan fizikai eseményeket csinálni, addig én SEO Meetup sorozatot nem fogok szervezni. Ezt idén végre nem csak magamnak fogadtam meg, hanem írásba is adtam.

Egyéb

A 2021-es április 1. tréfa elég erősre sikeredett. Sokan elég komolyan benézték, még a közeli ismerősök közül is. Ha esetleg elkerülte a figyelmedet, akkor javaslom, hogy olvasd el. Fontos, hogy az elejétől a VÉGÉIG!

https://thepitch.hu/egy-sikeres-exit-tortenete-viszlat-pitch-johet-az-uj-kihivas/

Szakmai kihívás (9/10)

Szakmai konferenciák

2017-től tudatosan készültem arra, hogy a szakmai kihívások egy részét a nemzetközi szakmai közösségek és konferenciák fogják hozni. Ez szépen el is indult, jártam előadóként Berlinben, Brightonban, Londonban, Pozsonyban. Aztán jött a Covid és…

Hát, menni még csak lehetett is volna ide-oda, mert hívtak is, de egyrészt nem akartam kockáztatni. Másrészt pedig mivel én is elhittem azt a politikai ígéretet, hogy “jó az Szputynik, el fogják majd mindenhol fogadni, tessék bátran beadatni”, ezért én is azt kaptam, mert akkor csak az volt elérhető épp. Aztán azóta 1 éve az országot se tudom igazából elhagyni hiába vagyok védett, hiába kaptam 3. oltásként Pfizert, sok százezer emberrel együtt ülök azon a bizonyos rolleren ilyen téren.

Részben emiatt, részben pedig a Covid végeláthatatlan áradata miatt már 2020 közepén tudtam, hogy ezt a részt igazából teljesen ki kell húzni a szakmai dolgok közül. Egészen pontosan azért, mert még 2020-ban és 2021-ben is megpróbáltam az online verzióját ezeknek a konferenciáknak, de egyáltalán nem voltak jók. Egyik se. Hiába volt profi a szervezés, egész egyszerűen a közelébe se ért a fizikai eseményeknek. Nem volt meg a rituálé, az utazás, a rákészülés, a találkozás régi ismerősökkel, a jó beszélgetések, vagy épp egy jó sör a nap végén.

Emiatt a szakmai konferenciák igazából 2021-ben kikoptak a mindennapokból. És 2022-re se várok változást itt.

A már ismert “titkos projektek” 2021-ben

Még 2020-ban indult az iroda és az Exact Match projektje. Sok év bérlés után végre saját irodába költöztünk, ami azóta is az egyik legjobb döntésnek bizonyult. Nagyon sok időt fordítottunk arra, hogy az egyszerű berendezés ellenére otthonos és funkcionális legyen az iroda. Saját kezűleg újítottuk fel, mert megfizetni egy nagyon jó állapotban lévőt / felújítottat a nekünk szükséges méretben nagyjából lehetetlen lett volna. Így viszont jó kompromisszumként állt elő a mostani iroda, amit 2021-ben is aktívan használtunk. Nem volt soha telt ház, de ez nagyrészt a vírusnak és a munkaszervezésnek is köszönhető. Előbbi adottság, utóbbi tudatos üzleti döntés. De amikor bent vagyunk, akkor mindig jó a hangulat és funkciójában is megoldja azt, amit meg kell oldjon.

Még 2020-ban indult el az Exact Match, ami PPC és analitika téren próbálja ugyanazt hozni mint a The Pitch SEO téren. A 3 alapító Bay Áron, Sepsey Barna és én. Áron viszi 100%-ban a szakmai munkát, Barna az admin, jog és pénzügy felelőse. Én pedig? A maradék. 🙂 Sok olyan dolog, ahol én is aktívan ki tudom venni a részem az Exact Match-es munkából. Egyrészt ott van az a tudás és tapasztalat, ami a The Pitchben halmozódott fel, hogy kell céget építeni, csapatot összerakni, folyamatokat kialakítani, ügyfeleket szerezni, problémás helyzeteket kezelni. De ott vannak a képzések, a blog, az írott tartalmak, vagy épp a hírlevél. Valahol egyébként az Exact Match elindítása hozta el azt a pontot, amikor kiderült, hogy a The Pitch felépítéséhez nem csak a SEO tudás kellett. Hanem vállalkozásfejlesztési, üzleti tudás és kockázatvállalás is. És igazából hasonló panelekből és módszer szerint építjük az Exact Matchet is. Csak épp ez nem SEO-ra fókuszál, hanem főként Google Ads-re, Facebook Ads-re meg analitikára. És itt jött tapasztalat alapon a felismerés, hogy úgy is lehet üzleti értéket teremteni, hogy egyébként nem is feltétlen értesz 100%-ban az alap tevékenységhez. De megvan az a tudásod, ami ahhoz kell, hogy egy projektet működőképessé tegyél. Nagyjából ez a pont és felismerés volt az, amikor kiderült, hogy mára sokkal inkább gondolkozok “üzletemberként” napi szinten, mint csak SEO-sként.

Ez persze eddig is megvolt, mert a The Pitch építése során is jelen volt ez a kettősség. De annyira szorosan összefüggött ott még minden, hogy nehéz volt ezeket szétválasztani. Amikor viszont teljesen új területre tévedsz, vagy tudatosan más területen is kipróbálod magad, akkor rájössz, hogy ez már nemcsak SEO-zgatás, hanem igazából “internetes vállalkozások építése”.

Az új projektek = vállalkozások?

Nincs utazás, nincsenek külföldi konferenciák, rendszerszinten működik az ügynökség, egy idő után sok az ismétlődő feladat, kevés az igazán új, kihívást jelentő SEO projekt. Mi lehet a következő lépés?

Több belső és külső tényező együtt hatásával az alakult ki, hogy már nem csak egy SEO ügynökségnek vagyok a társalapítója és ügyvezetője, hanem igazából több projektenek a megalkotója is. Nevezhetjük ezt sorozatvállalkozónak is, mert elvégre megállja a helyét ez a megfogalmazás is. Ugyanis 2020/2021-ben:

  • elindítottunk 2 tematikus oldalt (egy “férfi magazint” és egy “lakberendezéssel, felújítással, otthonnal” kapcsolatos oldalt)
  • Sepsey Barnával közösen elkezdtünk egy vitorlás- és motorcsónak iskolát (lazyjack.hu)
  • Fekete Andrással és Barnával közösen pedig egy hajósbolt és webshop került be év végével a portfolióba (shipstore.hu)

Ezek már önmagukban is működő projektek és vállalkozások. És teljesen függetlenül működnek magától az ügynökségi modelltől.

És amikor arról van szó, hogy például a The Pitchen kevesebb cikk jelenik meg, akkor ennek az oka egyszerű. Az már eljutott egy olyan érettségi szintre, ahova a többi projekt még nem. Ezért most a többi projektre megy el sok idő, már ami a SEO munkát illeti. Egy-két projekt pedig forgalomban is szépen megindult. Itt van például az egyik magazinnak a Search Console screenshotja.

Éves szinten 400 ezer látogató jön be az oldalra, csak Google organikus forgalomból. Bő 1 évvel az indulás után nem rossz szám, de 2022-ben lesz ez még magasabb is, ebben biztos vagyok.

Magánélet (9/10)

Utazás

Külföldön egyáltalán nem jártam. Ebben nyilván se a Covid, se a Szputynik nem segített. Így maradt a belföld. Egyszer jártam a Balatonon. Egyszer a Bükkben. Egyszer a Körös-parton. Meg többször is Pesten. Nem vicc!

Fontos tudni, hogy 2007-től 2021-ig, 14 éven át éltem a pesti oldalon és csak nagyon ritkán jártam Budán. Aztán hirtelen az iroda, a lakás és a gyerekek óvodaja is átkerült 2021-re a budai oldalra. Így az idei év legtöbb utazását az jelentette igazából, amikor Pesten kellett valamit csinálni. A világ ilyen téren idén nagyon beszűkült, de most ilyen világot élünk.

Események

A nagy utazások idén is elmaradtak. Cserébe volt két jó esemény is, amin kint jártam. Voltam két focimeccsen az EB-n.

De a legjobb flowja mégsem ennek volt, hanem a PDC Darts eseménynek a Papp Lászlóban. Öcsémmel mentünk ketten és sok ismerőst láttunk. Az érdekesség, hogy magából az eseményből élőben igazából semmit nem látsz. Csak a kivetítőn tudod követni mi történik. Ebből a szempontból TV-ben sokkal jobban követhető egy ilyen verseny. De a közönség nagyon jól együtt él a játékkal és az eseményekkel. Jobban mint szerintem más hasonló eseményeken. És ez adja a valódi értékét az élő darts versenyeknek. Szurkolás, izgalom, katarzis meg sör. Valóban aktív szórakozás.

Felújítás és barkács

Hivatalosan 2020 októberben indult a házfelújításunk, amit 2020 decemberre ígértek készre. Aztán 2021 júliusában költöztünk be, de úgy, hogy nem volt konyha, nem volt csap a fürdőben, és több helyen nem voltak bútorok se. Lakni már lehetett, de azért messze volt a késztől. 2021 decemberre viszont az asztalos munkát leszámítva azért csak kész lett.

Viszont mivel a felújítás lassan és körülményesen haladt, másrészt pedig se szaki, vagy csak horror áron, ezért nagyon sok dolognak mi magunk álltunk neki. Volt itt földmunka, előkert építés, betonozás, könnyű szerkezetes ház építés, játszótér felújítás, öntözőrendszer telepítés, fúrás, faragás meg csiszolás is. Nagyon sokat segített a feladatokban apósom, Zoli és a feleségem, Kitti is.

Így ebből az “előkertből”:

előkert

Ez lett:

Ebből a részből lett kerti tároló:

Füvesítettem. Meg szereltem és bővítettem öntözőrendszert, néha éjszakába nyúlóan.

Megcsináltuk (lecseréltük) a tetőtér feljárót és a tetőtéri pallózást is.

Festettünk, vizet és áramot szereltünk, gépészkedtünk, redőnyt javítottunk.

A végeredmény, hogy karácsonyra már egy közel kész házban írhatom ezt az évértékelő cikket.

Aminek örülök, hogy sikerült funkcionálisan mindent nagyon jól megtervezni. Ennek persze inkább Kitti volt az élharcosa, de apró dolgokat én is becsempésztem ide-oda.

Egyik kedvenc funkcióm például a konyhai munkapultba épített vezeték nélküli töltő. Csak rárakom a telefonom a megfelelő helyre és tölt.

Nincsenek kábelek, nem kell semmit dugdosni, nem tekerdik a össze a vezeték. Letisztult és praktikus. Ennek a tervezése és kivitelezése is mind saját ötlet és terv alapján ment.

Ez egyike azoknak a tételeknek, ami sok óra Youtube videózás eredménye. De erről majd lentebb még írok részeltesen.

A felújítás és a ház körüli munka persze sok tapasztalattal is járt.

  • Az egyik, hogy végtelen mennyiségű szerszámot vettem idén, köztük még betonkeverőt is. És a legtöbbet két boltban jártam idén: élelmiszerbolt és Obi.
  • A másik pedig, hogy cudar egy állapotban van a teljes építőipar. Erre egy külön részt is szenteltem később.

Hajófelújítás

2021-ben nekiálltunk egy balatoni vitorlást felújítani. Nekem a fa részek felújítása jutott részül. Első körben költséghatékonyság jegyében nem tikfából, hanem tölgyből csináltuk meg.

Minden régi, leharcolt darabnak elkészült az új verziója.

Amit aztán fel is raktunk a hajóra tavasszal. Tanulság, hogy az olajozás több rétegben sem elég, valószínűleg a 2022-es szezonra lakkozni kell majd, hogy még tartósabb legyen az UV meg a gombák ellen.

Egészség / Mozgás (7/10)

4 éve pontosan ugyanazt írom le. Nyugaton a helyzet változatlan. Se több mozgás, se kevesebb. Egészség van, a Covidot túléltük. Bár itt azért egy ponton meg kell állni.

Még 2020 őszén elkaptam én is a 2. hullámban a fertőzést. Egyetlen egy tünetem volt: elment a szaglásom. De nem voltam se rosszul, nem volt lázam, nem fájt semmi. De szagokat nem éreztem néhány napig. Aztán visszajött rendben. Majd 2021. tavaszán egyszer csak elkezdtem nagyon fura szagokat érezni a semmiből. Olyanokat, amiket még soha. Szinte biztos, hogy poszt Covid tünetek jöhettek ki rajtam, ugyanis bizonyos szagokra / illatokra kifejezetten érzékeny lettem. Ezek a következők:

  • kávé
  • vizelet és izzadtság
  • olajos hagymás ételek, bizonyos húsételek

A kávéval nincs gondom, mert nem iszom egyáltalán. De érdekes képességem most már, hogyha bemegyek az irodába, akkor pontosan tudom hogy ki mikor kávézott. Akár 1 órával később is megérzem a kavé illatát hiába másik helyiségben itták és szellőztettek utána. Az első hetek-hónapok azért nehezebbek voltak, mert akkor annyira intenzív volt az észlelés, hogy konkrét fejfájás szintig ment a dolog. Azóta sokat tompult az észlelés intenzitása, de még mindig megvan ez a szaglási szuperképességem. A minap például a kocsiban ülve éreztem a Deákon, hogy valamelyik étteremben hagymást húst sütnek. Hasznosítani igaz nem igen lehet ezt a képességet, mert távszagló versenyről nem tudok, de ha láttok egy ilyet, akkor szóljatok és benevezek.

Az idei év nagy felismerései

Az építőipar egy szégyen

Ha valaki építkezett már vagy végigcsinált egy feljúítást, akkor rakd össze egy másik hasonló tapasztalattal rendelkező emberrel és órákat tudnak anekdotázni ki szívott nagyobbat a másiknál. Hívj össze egy sörözésre 5-6 ilyen embert és egy konkrét stand up önálló esetet tudsz csinálni, annyi vicces sztori, képtelenség, kafkai élethelyzet jön elő. Egy 2-3 hónaposra tervezett felújításnak a 15. hónapjában tartunk és még mindig nincs kész. Már csak röhögni lehet egy-egy kifogáson vagy elakadáson.

Ami az építőiparban megy és az amit az ott dolgozók megengednek maguknak, azt nagyjából semmilyen más szektorban nem lehet megcsinálni. Mert csődbe mész.

Én mint szolgáltató, csak hüledeztem, hogy mi folyik gyakorlatilag a teljes építőiparban. A szakmunkásoktól, a beszállítókon, a gyártókon meg a generálosokon át egészen a hatóságokig. Csak néhány random példa, ahol a szereplők ismert, néhol tőzsdei cégek, nem “noname béték”:

  • 3-ból 2 rendelt radiátor sérülten érkezett
  • a beltéri ajtókat folpackban csomagolva szállítáják, több helyen is sérült rajta a festés. a hibát nem ismerik el, javítófestékként fehér irodai ecsetelős javítófestéket hoznak (amivel dokumetumok hibajavítását szokás végezni)
  • a csempéket szállítás közben eltörtik
  • rossz csempét szállítanak ki, nem azt amit rendeltél
  • egy alap, néhány ezer forintos spotlámpára 6 hónapot kell várni
  • egy WC papírtartóra 6 hónapot kell várni
  • egy csaptelep simán lehet 9 hónap is, mire megkapod
  • a beszálltók nem tudják a gyárból mikor érkezik egy áru. nincs elektronikus szállítólevél meg ilyenek. “Hát, megnézzük hogy rajta van-e a kamionon vagy nincs. Ha nincs, akkor várunk 2-3 hónapot a következő szállítmányra.”
  • “Hát mi jó terméket rendeltünk meg, de a gyárból rosszat küldtek. Majd jövőre küldenek új szállítmányt.”
  • a márkás sütő már az első használat előtt elromlik
  • az összes étkezőszék billeg, gyárilag rosszak. “Látjuk, hogy a termék hibás, de a gyártó nem ismeri el a hibát.”
  • a generálos által három hónaposra tervezett felújítás 4. hónapjában még csak 5 munkanapot dolgoztak a munkaterületen
  • a vízvezetékszerelő igéri, hogy kijön, de soha nem érkezik meg. És nem is szól, hogy nem szándékozik jönni
  • a 2 hónapos asztalos munka 10 hónapja nincs kész
  • vagy amikor megrendelsz 1.5 tonna zsákos betont (50 db 30kg-os zsák) és amikor megjönnek a platóssal, akkor közlik hogy a szállítás árában nincs benne a lerakodás. Ha akarom akkor pakoljam le én a kocsiról, mert ők nem fogják.

És lehetne bőven sorolni a listát. Szerintem szégyen és gyalázat a legtöbb esetben, ami az építőiparban történik manapság. Covid ide, covid oda, mindig vannak kifogások, csak megfelelő szolgátatás nincs sajnos. Az árak persze az egekben és mindig csak emelkednek, amiben persze a kormányzati ösztönző programok és az alacsony kamatok is bőven hibásak voltak. Határidőket senki nem tart be, hiába van szerződésed, csak röhögnek és inkább kifizetik a kötbért, mert valakinél úgyis többet keresnek, mint amennyit rajtad buknak. Teljes a kiszolgáltatottság, színvonal meg sokszor szinte nulla. A felújítás során közel 20 különböző szolgátatóval volt kapcsolatunk. Mindegyik ismert és elismert cég a magyar piacon. De két eset volt összesen, ahol hiba nélkül ment minden. Ami szerintem elszomorító. Vagy a rendelést keverik el, vagy hónapokat csúsznak, vagy az áru hibás, vagy az általuk okozott kárt nem ismerik el. Mert ilyen is volt nem egy esetben.

Ha mi példul SEO szolgáltatóként hasonló munkát végeznénk, és hasonló hozzáállásunk lenne, mint amit az építőiparban tapasztaltunk, akkor már rég csődbe mentünk volna.

Nem is véletlen, hogy egy idő után rengeteg dolgot saját magunk kezdtünk el megcsinálni családilag. Legyen szó térkövezésről, betonozásról, festésről, kisebb kőmüves munkákról, műfű és öntözőrendszer telepítésről vagy épp lépcsőfelújításról.

A szenvedést és sok fejfájást leszámítva a végeredmény minket legalább kárpótol, mert a házunk tényleg szép és otthonos lett. De mint egy szolgáltató cég tulajdonosa, elképedve tapasztaltam, hogy milyen munkát végeznek sok helyen és mennyire nem törődnek a vásárlókkal meg a minőséggel az építőiparban.

Jobban szeretek alkotni, mint fogyasztani

Ez a kijelentés némileg magyarázatra szorul, mert elsőre nem biztos hogy egyértelmű mit jelent. Részben kényszer szülte a felismerést, részben belül kódolt volt a dolog rég óta. Csak nem tűnt fel.

Ha például arról van szó, hogy nézzek egy filmet (1.5 óra) vagy tanuljak meg egy adott “skillt” Youtubeon, akkor szinte minden esetben az utóbbit választom. Egyrészt nagy “Youtube videó alapú skillset fejlesztő” vagyok, másrészt ez nem csak tudatos, hanem tudat alatti is. Ha pihenek, szórakozok, akkor előnyben részesítem azt a szórakozási formát, ami fejleszt is. Amiből tanulok, vagy új dolgokat ismerek meg. Én például nem azért nézek egy filmet vagy sorozatot hogy “nézzek valamit”, hanem mert tényleg érdekel. Ha pedig nem tetszik, akkor simán kikapcsolom 10 perc után és keresek valami “hasznosabbat”. Én ebből a szempontból nemcsak úgy fogyasztom és darálom a sorozatokat mondjuk Netflixen, hanem inkább egy-egy aktuális problémára keresek megoldást vagy “majd később ez még hasznos lesz skillt” fejlesztek. És simán megnézek 1.5-2 órányi videót arról, hogy kell profin és szakszerűen kést élezni egy filmmel szemben. De videók alapján tanultam meg betonozni, térkövet lerakni, konnektort bekötni és cserélni, steaket sütni, porbeles huzallal hegeszteni, öntözőrendszer automatikát szerelni, öntözőrendszert telepíteni, mindenféle szerszámot használni, nápolyi pizzát sütni vagy épp kamadon tökéletes marhaszegyet füstölni. És ezeket azóta a gyakorlatban használtam is mind!

De ugyanez megjelenik egy étteremben is akár. Amikor például évekkel ezelőtt Széll Tamás bisztró éttermében ettem egy nagyon jó és egyátalán nem szokásos rakott burgonyát, akkor sokáig kisérleteztem hogy lehet reprodukálni azt a fogást. Cikkeket és blogokat olvastam, fórum kommenteket bújtam, videókat néztem és néhány próbálkozás után összeállt a dolog. Megcsináltam, amit mások tanácsoltak, módosítottam pár lépést és az anyaghányadokat és végül összeállt gyakorlatilag ugyanaz az étel, amit anno ettem. Itt is a cél az, hogy megértsem hogy működik egy dolog, majd megépítem vagy felépítem. Nem csak szimplán (el)fogyasztom.

Vannak viszont olyan skillek, amik nem érdekelnek. Ilyen tartalmakat pedig nem is szoktam fogyasztani. Nem nézek például olyan videót, hogy működik egy sugárhajtású repülő vagy hogy kell egy lovat felnyergelni. Mert azt érzem, hogy:

“OK-ok, interesting, but not useful.”

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne néznék filmeket vagy sorozatokat csak úgy. Időként kell azt is. De sokszor valójában akkor érzem tényleg hasznosnak a szórakozást és a kikacsolódást, ha annak értelme is van. És ez nálam mindenféle hasznos skilleknek a megtanulását jelenti. Ezért például csak úgy random nem is szoktam mondjuk TV-zni, hogy ülök előtte 3-4 órát és kapcsolgatom ide-oda. De ugyanezt a 3-4 órát Youtuben hasznos videókkal simán el tudom tölteni.

A pultba épített vezeték nélküli töltő is egy ilyen youtubeos barkács videós este eredménye. Egyik nap jött az ötlet, aztán hetekkel később a tervezés, egyeztetés az asztalossal, a töltő beszerzése, rétegvastagságok tesztelése, hány mm-t bír átvinni majd hónapokkal később a tényleges megvalósítás a beépítés során.

Nem az eszköz számít

Nagyon gyakran látom, amikor pályatársak, ismerősök 2-3 évente cserélik a telefonjukat, számítógépüket és mindig újabb és újabb eszközeik vannak. Ezzel önmagában nincs gond, de azt kívülállóként jó tudni, hogy nem az eszköz újdonságra és tudása határozza meg, hogy valaki “jól SEO-zik”-e vagy “tud-e sikeres céget / projektet” csinálni. Nekem például mind a számítógépen (Asus Zenbook) és a telefonom is (iPhone 8) is 5 éves. A laptopban egyszer kellett memóriát cserélni idén, a telefon még nem járt szervízben és akksit se cseréltem soha benne (most 89%-os a névleges kapacitása). Nincs tabletem sem, nem használok 3 külső monitort (igazából egyet se), de van egy egérpadom és 2014 óta ugyanaz az 5 ezer forintos Logitech egerem. És mindent el tudok intézni, amire szükségem van a munka során.

Csábító lehet mindig menni az újabb és újabb eszközök után, van amikor szükség is van a cserére. De gyakran ezekkel inkább csak saját magunkat csapjuk be, hogy “megveszem, csak ne ezen múljon”. Bizton állítom: nem ezen fog múlni.

Great Art Explained

Egyik új felfedezett Youtube csatornám idén a Great Art Explained. 15 perces részek, amik részeltesen bemutatják és elmagyarázzák egy-egy festmény mögött a történelmi és művészeti hátteret, illetve a fontos összefüggéseket. Nem azt mondja el, hogy egy festmény “miért jó vagy miért kell tetszen neked”, hanem arra megy rá, hogy megértsd az alkotás keletkezésének a hátterét, a művészeti életutat, és a mű születésének a mozgatórugóit. Néhány elem kedvcsinálónak.

Egy-egy videóból többet tanultam a művészetről vagy egy-egy alkotóról, mint annak idején az iskolákban vagy múzeumos tárlatvezetésekből együttvéve.

A dolgok változnak, és velük én is

Mindamellett, hogy óriási közhely, itt egy konkrét példa, ami a napokban történt.

Nagyjából egy közösségi média csatornát használok aktívan (10+ éve). Ez a Twitter (se Facebookom, se Instám, se TikTok). Itt követem és tartom a kapcsolatot sok külföldi szakmabelivel (és néhány baráttal is). Van köztük olyan, akikkel soha életemben nem találkoztam még, de a munkásságukat és az életüket évek óta követem. De van, akivel sikerült már találkoznom is. Egyikőjük egy nagy tech cég CMO-ja volt (amit szinte mindenki ismer), évek óta követtem a SEO blogját és nagyon sokat tanultam tőle. Még 2017-ben Los Angelesben találkoztam is vele egy kocsmában teljesen véletlenül és beszélgettünk is 2-3 órát. És Twitteren is követem nagyon régóta, ahol régen szinte kizárólag SEO jellegű posztjai voltak. Aztán az utóbbi időben egyre többet kezdett el bitcoinról, cryptoról meg NFT-kről tweetelni. Nah, ez a világ engem egyáltalán nem érdekel. És azt vettem észre, hogy minden, amit kirakott azt egész egyszerűen átugrottam a feedemben. Mint kiderült, a SEO nála elég erősen a háttérbe szorult, elkezdett angyalbefektetőként is tevékenykedni és elment a crypto és NFT irányába. Ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy a publikus posztjai nagy része számomra 0%-ban lesznek relevánsak a jövőben. Ezért, akit évekig követtem, azt most már nem fogom. És rányomtam az “Unfollow” gombra. Mert olyanokról ír és posztol, amik engem nem érdekelnek. Pedig a SEO tudása és tapaszatala a mai napig top világ szinten. Mint ember is nagyon jó fej. De az átlakult és új érdeklődési köre nem érdekel. Egyáltalán. Ezért az aktívan követett szakmabeliek köréből nálam kikerült Twitteren.

Nah, valami hasonló folyamat zajlódhat le sokakban is mondjuk az én évértékelőim egy részével kapcsolatban.

“Oh, hát G már nem csak SEO-ról ír, hanem vannak egyéb projektjei meg vállalkozásai? Nah, az engem nem érdekel. Én a The Pitchet azért követtem / követem, mert a cégemet akarom az organikus találatok között előrébb hozni. Ehhez pedig az egyéb projektek meg vállalkozások, az affiliate siteok tapasztalata vagy épp hogy most házat újít fel pedig nem igen segít hozzá.

Nah, ez az a pont, amikor az adott illetőnek teljesen igaza van. Ha számára az érték csak és kizárólag a SEO cikkekben és tudásban van, akkor a megváltozott fókuszt egyfajta tévútként vagy minőségromlásként érzékelheti. Jogosan. De ez valahol a természetes rend. A The Pitchet mint SEO ügynökséget még sok évig fogjuk csinálni, ebben biztos vagyok. De nálam és nálunk az út nem az, hogy egy 2-3-szor akkora SEO céget és ügynökséget csináljunk. Hanem a cél az, hogy a megszerzett tudást és tapasztalatot új projektekben próbáljuk ki. Amit viszont tudok, hogy ezekről a tapasztalatokról fogok majd írni a blogon.

Az egyik nagy nehézség a blogra írt esettanulmányokban az, hogy túlsúlyban vannak azok, amikor valaki elront valamit. Persze, ezekből sokat lehet tanulni. De nekem se célom mindig csak a rosszat mutogatni. Ahhoz viszont nagyjából senki nem járul hozzá az ügyfelek közül, hogy a saját SEO sikerük blueprintjét bemutassuk. Miért tenné? Hisz ezzel fontos üzleti értéket ad a konkurenseknek. Ezért nem marad más megoldás, mint saját projektekről és sikerekről írni. Ezeket viszont előbb fel kell építeni, majd sikerre kell vinni. És utána lehet róluk írni. Így tervben van, hogy a lazyjack.hu vitorlás és motoros oktató iskola SEO-járól is írok majd esettanulmányt. Erről a projektről adott elő egyébként Sepsey Barna is idén a Digital Cubeon. És emellett szeretnék sok tapasztalatot megosztani a shipstore.hu hajósboltól is, ami egyszerre egy fizikai bolt Budaörsön és webshop is. Ami azért érdekes, mert itt ez már rég nem “csak egy weboldal SEO munkája”, hanem itt egy fizikai lokációhoz tartozó üzleti feladatok is megjelennek. Ha minden jól megy, akkor a Shipstore példáját hazai konferenciákon is be fogom mutatni esettanulmányként majd, minden adattal, számmal együtt. De ehhez nyilván magasabb szintre kell emelni majd a következő időszakban.

A legtöbb értéket mikor teremted?

A korábban leírtakhoz kapcsolódik az idei év egyik, hanem a legnagyobb belső felismerése.

A leghatékonyabb akkor vagyok, amikor csendben, nyugodtan dolgozom. Ha nincsenek meetingek, nem kell A-ból B-be rohanni. És ilyenkor nem 1 teljes napi munkát tudok megcsinálni, hanem akár 3-4 napnyi munkát is lehozok. Simán le tud menni nettó 14-16 óra egymás után több nap is. A legtöbb értéket viszont nem ekkor teremtem, hanem amikor jól működő és önfenntartó rendszereket találok ki és valósítok meg másokkal együtt.

2 mondatban ezt valahogy így lehet összefoglalni:

Nem akkor teremtem a legtöbb értéket, amikor hatékonyan és produktívan dolgozok. Hanem amikor rendszereket építek.

Ez pedig egy fontos felismerés. Mind ügynökségi, mind tulajdonosi szemszögből. Mert egy ponton vagy egy bizonyos életszakaszban / életút során nem az a cél, hogy a személyes hatékonyságot maximalizáljuk. Hogy a napi munkamennyiségből minél többet kihozzunk. Hanem a cél, hogy egyensúlyt és értéket teremtsünk. Az értéknek persze több definíciója van. Mérhetjük létrehozott munkahelyben, elégedett csapattagokban, sikeres ügyfelekben, függetlenségben, munka mellett családdal töltött időben vagy épp tulajdonosi értékben is (ami lehet cégérték, osztalék, piaci pozíció stb). De akár abban is, hogy egy tulajdonostársnak segítesz a következő szintre jutni, ahova egyedül nem tudna eljutni. És bármilyen meglepő, ehhez nem kell napi 6-8 órát összezárva együtt dolgozni közösen egyetlen dolgon.

1-2 éve eljött az a pont, amikor a még többet sajtoljunk ki az adott napból mentalitás helyett elkezdtem kicsit másként gondolkodni. Ennek egyrészt életszakasz oka is van, ott a család is (két kisgyerek), de az elmúlt évek munkája által teremtett biztosabb egzisztencia is. Meg a Covid által okozott megváltozott környezet és lehetőségek.

Itt jön a kérdés, hogy továbbra is a work hard a fő cél vagy a work smart a fókusz?

Szerintem az elmúlt 10 évben a work hard és a work smart is igaz volt ránk Barnával. De abban is biztos vagyok, hogy sokkal kitartóbban és többet dolgoztunk, mint azt sokan gondolják. Még annál is többet. A sok munka megmaradt, de valamilyen formában (át)alakult ez az összefüggés. Az alapok ugyanazok, de a súlyok eltolódtak. Lehet nem is a hard vs smart skálán kell ezt értelmezni, hanem valahogy máshogy. Annak idején, amikor az USA-ban tanultam és kosárlabdáztam az iskolai csapatban, akkor a mottónk ez volt:

Work Hard. Play Hard. Have Fun.

Ez van rányomtatva arra a pólóra is, amit anno 14 éve kaptunk és amit a mai napig használok. (Elég jól bírja, mert gyakorlatilag egyáltalán nincs elkopva.) És ez a mottó akárhogy is nézem a mai napig igaz. Csak mostanra a sorrendiség változott meg. Már nem a “Work Hard” van az egyenlet elején. Hanem a fő fókusz a “Have Fun” részen van és az került a lista elejére. Ez a “have fun” pedig jelen pillanatban a minket érdeklő és szakmailag izgalmas projektekben merül ki.

F1 2021

20-30 éve hallgatom, hogy bezzeg anno a Prost-Senna csaták mekkorák voltak. Az volt az igazi Forma 1!

Nah, 2021-ben szerintem az elmúlt 20 év legizgalmasabb szezonját láthattuk. De igazából a történelem top3 szezonjában is benne van az idei. Nekem mindegy volt ki nyer, ezért tényleg tátott szájjal és örömmel tudtam nézni az összes fordulatot, csavart és drámát idén.

Amikor vége lett az egésznek, akkor igazából az ugrott be, hogy:

Igazából ez volt a mi generációnk Senna-Prost harca, amire mi fogunk majd hasonlóképpen hivatkozni a következő évtizetedekben, hogy “bezzeg anno”.

Ez egy nagyon érdekes és emlékezetes szezon volt. Örülök, hogy élőben és aktívan tudtam végigkísérni az egészet. És volt 3 ember, akikkel aktívan meg is beszéltünk sok dolgot futamról futamra az év során.

Fejben belefáradtam az egész Covidba

Ez nem újdonság, csak valahogy mindig előjön újra és újra. De igazából teljesen tehetetlennek érzed magad az egésszel szemben. Ott lebeg a szemed előtt, hogy elég 1 igazolt beteg az óvodában és 10 napra mehetsz karanténba 2 kisgyerekkel. Ugrik minden terv, a munka, a találkozók, a pihenés, az esti sorozatok, a Youtubeozás, vagy hogy nyugodtan meg tudj enni egy ebédet. Mert otthon a 4 fal között ezekre ilyenkor nincs esélyed. Vagy épp mikor zárják be ezt vagy azt. Vagy mikor jön egy újabb korlátozás és szigorítás? Vagy mikor jön az újabb hullám, meg az újabb még halálosabb variáns? Vajon ha elkapom, akkor 3 oltással enyhe tünetekkel vészelem majd át? És ez rányomja a bélyegét a mindennapokra.

Ezért egyrészt néha ilyen a hangulatom:

mindent vagy semmit

Másrészt 2020 sokkja után 2021-re az volt az ígéret és a várakozás, hogy az oltás majd megoldja a globális problémát. Most úgy tűnik egyelőre, hogy a széleskörű oltás meg a nyájimmunitás se végső megoldás. Ezért évek óta vagy talán elétemben először a nagy tervek mellett mégiscsak így tekintek a következő évre:

2022

Gasztro kalandok

De nem csak én borultam meg. Volt egy időszak, amikor azzal ütöttük el az időt a lezárások során, hogy egymás aznapi elviteles és rendelt kajáiról küldtünk fotókat. Egyfajta vicces szenvedés-közösséget létrehozva.

Ha pedig már “gasztro kalandok”. A két legbizarrabb jöjjön most:

Amikor olyan meleg a rántott sajt, hogy a villát beleszúrva megolvad a vége.

Itt pedig maradtak fenntartásaim a mátrai borzas hús-panír arányával kapcsolatban.

De cserébe nagyon jó marhaszegyet tudok már sütni.

Illetve steakben is alakul a dolog. Jelenleg a 4 hetes érlelt rib-eye az egyik nagy kedvenc.

Ja, és világbajnok pogácsát is tudok csinálni, aminek a receptjét Magdi nénitől kértem el, akit kb 10 éve nem láttam, de anno szomszédok voltunk gyerekkoromban. Az övé volt a legjobb pogácsa mindig. Mostmár nekem is megvan a receptje. 🙂

Az év kontrasztja

Voltam egy céges workshopot tartani a Kreinbacher Birtokon Somlóvásárhelyen (Észak-Balaton). Kocsi helyett direkt vonattal mentem, mert így menet közben tudtam dolgozni, nézelődni, gondolkodni. Az állomástól pedig 15 perc csak gyalog a birtok, ahol pince, dűlő, étterem meg a szállás is van. Gyönyörű hely, nagyon szépen és igényesen megcsinálva. Az ebédnél például megnéztem, hogy mennyibe kerül csak a teríték előttem. A lapostányér darabja volt 15 ezer forint. Mondom, ok. Hirtelen már nem is a 100 milliókat, hanem a milliárdokat láttam magam körül.

Aztán vége lett a workshopnak és elindultam haza. Gondoltam a vasútállomás mellett a faluban veszek maganak egy innivalót. Délután 4-kor már minden zárva volt. A kocsma, az étterem, a trafik. Ezért átbuszoztam távolsági busszal egy szomszédos településre, ahol én voltam az egyetlen utas. A vasútállomáson a WC zárva volt, bolt sehol, de még egy automata se. Aztán beültem a legközelebbi restibe, a pulton ott volt az a bizonyos STOP-os aláírós ív, minden másban pedig nagyjából a 70-es évek köszönt vissza.

Vettem magmanak egy sört és egy csokit.

Aztán felmentem Google Mapsre értékelni a két helyet.

A Kreinbacher Birtok 4.7 csillagon állt akkor, a Resti meg 4.3 csillagon. Akkor ugrott be, hogy ez a kettő látszólag nagyon közel van egymáshoz (fizikailag és értékelésben is), csak egy hajszál választja el őket. De közben a különbség és kontrasz meg ég és föld.

Amikor már én is megborultam

Bár nyugodt természet vagyok, de vannak dolgok, amiket (már) én is nehezen tűrök. Ilyen a Kereskedelmi és Iparkamara sarca. Az éves kötelező befizetés során ennek hangot is adtam.

Amit idén se…

Vannak dobozok, amit képesek vagyunk egy életen át cipelni magunkkal. Minden költözést túlélnek, aztán soha nem vesszük elő őket. Nah, az egyik ilyen a “Kazetták átvételre” doboz nálunk. Felvittem a padlásra, hogy 20 év múlva rácsodálkozzak, hogy “jé, 40 éve nem csináltunk ezzel semmit”.

A másik pedig “Apa mindenféle kábeles és csatlakozós doboza.” Mert hát ki tudja mikor kell egy CRT monitort beüzemelni vagy épp egy régi fényképezőt direktben összekötni egy mátrix nyomtatóval.

Két random kép

Volt két kép, ami év közben nagyon megragadta a fantáziámat. Le is mentettem őket, hogy majd az év végi cikkbe berakom őket. Aztán rájöttem, hogy nem is írok magyarázatot hozzá. Mindenkinek a fantáziájára bízom miért kerültek be ide.

Bakancslista

Idén két elemet pipáltam ki a korábbi bakancslistámról.

  • Egyrészt eljutottam egy PDC eseményre, ahol a Darts világ legjobbjai közül sokakat láttunk versenyezni. A hangulat meg nagyon tetszett. Lesz verseny 2022-ben is szeptemberben Pesten. Tervezek menni megint.
  • Másrészt pedig volt jegyem a foci EB döntőre, amit jegylottón nyertem. Hogy aztán a Covidra hivatkozva visszavonják és ne lehessen menni. Más kérdés, hogy a fertőzések miatt valószínűleg egyébként se mentem volna Londonba abban az időben, de így legalább tiszta maradt a dolog. Bár nem jutottam el, de fejben azt mondom hogy azért félig ott voltam. Persze ez nem 100%-os pipa ennél a tételnél, de jelen körülmények között meg kell elégedni ezzel is.

Nem sok, de ezzel is be kell érni. Nem szabad telhetetlennek lenni.

Bakancslista új tételek

  • Egyre több jót hallok Portugáliáról. Bárki, aki ott járt, mindig nagyon elismerően nyilatkozik az országról, az emberekről, az éghajlatról, az ételekről, a borokról. Érdekes módon nekem Portugália valahogy mindig kiesett. Soha nem jártam ott, de nem is jutott eszembe oda utazni. De most felvettem a listára, hogy majd egyszer ha vége ennek a vírusdolognak, akkor beütemezünk egy túrát.
  • Egyáltalán nem megvalósíthatatlan cél, és ha minden jól megy akkor 2022-ben tető alá is hozzuk, de mindig is akartunk családilag egy kisebb medencét. Az 5. emeleti kőbányai lakásban erre azért kevés esély volt, de most a kertes házban már nem lehetetlen feladat. A cél egy olyan medence, aminek nem túl nagy a mérete, de közben nem is ez a “nyárra felállítom és kirohad alatt a fű” típus. Hanem valami szofisztikáltabb, de közben nem a “világ összes pénzébe kerül”. Erre van egy nagyon jó tervem, ahol a támfalat, a betonozást, a fedőszerkezet hegesztését, a mozgató szerkezetet és elektronikát mind saját kezűleg tervezzük megcsinálni. Ha jól sikerül, akkor 1 év múlva büszkén számolok majd be róla. Ha meg nem sikerül, akkor marad a bakancslistán, hogy “majd egyszer”.
  • Emelett egy kültéri konyhát is akarok építeni. Annak a tervei még nincsenek készen, de fejben már alakul hogy és mit akarok.
  • Sehol nem találni akkora méretű és olyan asztalt (anyagban, színben, funkcióban), amit terveztünk a konyhába. Ezért a cél az volt, hogy majd az asztalos megcsinálja. Aki ugyebár több mint 1 éve nincs kész azzal, amit 2-3 hónapra ígért. Ezért tervben van, hogy az asztalt én magam csinálom meg. Asztalos munka, fa megmunkálás és hegesztés kell hozzá. Egyszerűnek hangzik, de azért nagyon időigényes és precíz munkát igényel. A tervek viszont már kész vannak, azokat már 3D modelleztem, kész a műszaki rajz is hozzá és virtuális valósággal be is raktam az étkezőbe. Itt van pár screenshot a tervezés közbeni (nem végleges) állapotokról:

Lehet ezek után a bakancslistát át is nevezhetném 2022-re barkácslistára.

A 2022-es célok

Mindamellett, hogy sok a bizonytalanság 2022-re, azért tervezni kell. Mert tervezni jó. Úgyhogy összeírtam a célokat a szokásos módon.

Munka

Ügynökség

Méretben és folyamatokban eljutottunk arra a szintre, ahova szerettünk volna évekkel ezelőtt. Ezt már korábban is leírtam, de nálunk nem cél, hogy mondjuk kétszer akkorák legyünk. Mindenki növekedni szeretne állandóan. Mi nem. Nekünk ez a méret (csapatban, ügyfelekben) és berendezkedés teljesen megfelel. Egy stabilan működő céget viszünk Barnával a The Pitchnél, amit élvezettel csinálunk ilyen keretek között.

Digital Cube

Eddig 3 Cubeot szerveztük meg szerintem nagyon jó színvonalon Bay Áronnal és Geiger Tomival. Ebből ráadásul 2 évet a Covid elég erősen befolyásolt, így valójában az első Cube volt az egyetlen, amit külső tényezőktől teljesen függetlenül tudtunk megcsinálni. Nincs bennem illúzió, hogy 2022-ben is minden külső elem a kezünkre játszik, mert az elmúlt 2 év tapasztalatai nem adnak azért erre alapot. De azt látom, hogy eddig is megoldottuk. És 2022-ben is meg fogjuk. Nyilván mindig a “legjobb-ra” törekszik az ember, de ha a “második legjobb Cube-ot” hoznánk tető alá, én akkor is nagyon elégedett leszek.

Projektek (Cube, magazinok, Ship Store, Lazy Jack)

A szakmai célok elég erősen egybeforrtak a különböző projektekkel. Ezért ezeket igazából mind a két helyen meg lehetne jeleníteni, de önmagában ennek sok értelme nincs. Ezért ezeket átmozgattam a szakmai célok közé 2022-re.

Szakmai célok

Ahogy fent is írtam, a szakmai célok a Covid miatt és egyébként is átalakultak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a SEO tudás és tapasztalat mélyítését valamint a külföldi eseményeket felváltja több lokális projekt.

Ezek közt ott van az Exact Match, a Ship Store, a Lazy Jack és a magazinok felépítése, működtetése. A cél, hogy mindegyik projekt önállóan és függetlenül tudjon működni. Ezek közt van, aminél van azért 1-2 év head start már (pl Exact Match), de van olyan is, ami közel nulláról indul 2022-ben, ami a mögötte lévő rendszert illeti.

Ezért ez az év most arról fog szólni, hogy miként lehet ezeket jól építgetni és menedzselni. Elképzeléseim vannak, de azért ez még nekem is új terep. Úgyhogy pontosan én se tudom, hogy mi vár ránk.

Egészség, mozgás

Ez konkrétan copy-paste az elmúlt évekből. A fő sarokszámok:

  • napi átlag 7,5 óra alvás
  • tartósan 85 kg alatt maradni
  • heti 1 edzés

Ebből az alvás az, amit stabilan tudok hozni. A másik kettő ez a fogcsikorgatva igaz, de közben nem állapotban van. Nah, de majd 2022-ben!

Magánélet

Az új lakókörnyezet teljesen más életminőséget jelent. Van kert, egyszerűbb kerti konyha, játszótér, remélem lesz medence is egyszer. És ehhez kapcsolódóan azért változnak a lehetőségek is. Kevesebb lesz az utazás mint korábban, mert közel az óvoda és az iroda is. És több lehetőség másokkal találkozni, vendégül látni őket kint a szabadban, sütni főzni, sörözni, borozni. Ezért 2022-ben ehhez a részhez fűzök nagyobb reményeket. Hogy amiket nem tudtunk az elmúlt 2 évben Covid miatt se megvalósítani, azokból pótoljunk be valamit szép apránként. De vannak egyéb tételmondatok is felírva:

  • minőségi idő a családdal
  • kerti konyha építés és felújítás
  • medence építés
  • étkezőasztal építése
  • 2 belföldi “nyaralás” családdal / barátokkal
  • legalább 6 közösségi esemény szervezése tavasz-nyár-ősz folyamán

Összegzés

2020-hoz képest 2021 nem volt annyira őrült év, de közben nagyon sok volt a bizonytalansági tényező. És nem is munka fronton mint 2020-ban, hanem a mindennapi életet tekintve. Először jött az oltások körüli hercehurca. Ki van már beoltva, ki nem? Ő miért igen, én miért nem? Várjak másikra vagy fogadjam el ezt most itt? Aztán utána jött egy kisebb fellélegzés a 2. oltás után. Ősszel a 3. oltás ellenére jött az újabb hullám, az emelkedő esetszámok.

Aztán belefutsz, hogy teljesen normálisnak gondolt emberek mennyire másként vélekednek a vírusról és az oltásról. És felmerül benned, hogy csak te parázod túl vagy mindenki más helikopter? Aztán mikor látsz nagy ikonokat elmenni, mint Kóbor János, akkor azért felmerül benned, hogy lehet érdemes lett volna beoltsa magát. Persze, az ő döntése, de valahogy mégse érted a racionalitást a döntése mögött. Én abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy jártam néhány Omega koncerten nagyobb fesztiválon, de még a debreceni Nagytemplomban is. De semmilyen formában nem érzem “kárpótoltnak” ezzel, inkább csak dühös vagyok a kialakult helyzet miatt. És teljesen értetlenül állok az az elutasító érvek nagy része előtt.

1 évvel ezelőtt 2020. végén ezt írtam.

“Én egy olyan évet akarok 2021 végére, amiből sugárzik a stabilitás és az állandóság érzése. Amiben benne vannak azok az apróságok, amik élhetővé teszik.”

Nem állítom, hogy ezek maradéktalanul megvalósultak, mert a stabilitás és állandóság azért megvalósult, de ez sokkal inkább csak a saját magunk által létrehozott és kontrollált környzetre volt igaz.

De maga a tervezés pont azért is jó, mert amikor látod magad előtt a nehezító tényezőket, korlátokat, veszélyeket akkor ki tudod alakítani azt a környezetet, amivel védekezni tudsz. Vagy ami választ az adott problémákra / kihívásokra.

A 2020-as és 2021-es év pedig arra tanított meg leginkább és újra, hogy lehetőség szerint olyan rendszert kell kialakítani magad körül, ahol a saját boldogulásod és függetlenséged igazából nem mástól függ. Ezt pedig a legjobb úgy elérni, hogy okosan csinálod, amit csinálsz. De közben kitartóan és keményen. Ja és persze mindezt úgy, hogy még élvezed is.

2022-re tehát visszatér a régi mottó: Work Hard. Play Hard. Have Fun.


Hozzászólások

Moderáld magad – vagy mi fogunk. :)
Na jó, nem fogunk, szóval csak ésszel!